Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

gyűjteményi épület nem csak Orosháza város rangjában emelkedő intézménye, hanem az egész Békés megyéé is. Ezért, ami ott (és szerte a megyében) történik, nem lehet közömbös az én számomra sem. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, hogy elsősorban kedves orosházi ismerőseimről írok néhány sort. Többek esetében egy bizonyos fokig családi hagyományok is kapcsolnak hozzájuk. Édesapám, néhai Takács Béla többeknek tanára volt a Kiskunfélegyházi Tanítóképzőben, vagy felügyelője a Szegedi Tankerületi Főigazgatóságon eltöltött néhány év alatt. Magam gyermekkori emlékeimet is egy kicsit átéltem a velük való találkozások alkalmából. Ezen találkozásokra orosházi tartózkodásom „irodán kívüli tevékenysége" során került elsősorban sor, amikor a megyei és helyi múzeumi szervezet megbízásából egy Darvas József orosházi és kiskunfélegyházi diákéveit bemutató időszaki, irodalomtörténeti kiállításhoz gyűjtöttem az anyagot. Feltérképeztem, hogy az Orosházáról induló Darvas (Dumitrás) József 1945 előtt a népi írók egyértelműen pozitív tagja volt. Különösen kiskunfélegyházi diákkorában, az 1930-as években. (Egyébként pedagógusként is szereztem olyan tapasztalatokat, hogy diákként a tehetségekkel minden befejezetten megtörténik. József Attila például 17 évesen sokkal többet tudott a magyar valóságról, mint nálánál idősebb társai.) Darvas József későbbi írói-politikai, filmesztétikái tevékenysége, a Nemzeti Parasztpárt felbomlása (felbomlasztása) után, közvetlenül a második világháborút követő évtizedekben már egy kissé eltorzult, vesztett az ifjúi lendületből. Ehhez károsan járult hozzá az a körülmény is, hogy Révai József népművelési minisztersége után mintegy megörökölte a miniszteri bársonyszéket. Bár meg kell mondanunk, nem volt éppen tapasztalatlan a miniszterségben, hiszen 1947—1949 között építési- és közmunkaügyi miniszter, 1949-1950-ben építésügyi, 1951-ben vallás- és közoktatásügyi, 1951-1953-ig közoktatási miniszter volt már. Révainak tehát népművelési miniszterként lett mintegy az „utóda". Később az írószövetség elnöki tisztét is ellátta. A koalíciós években ezek a tisztségek más jellegű munkát igényeltek. Az 1930-as évek idején Kiskunfélegyházán tanuló Darvas egyértelműen pozitív szerepet töltött be az ottani fiatalság életében, s valamivel később íródott tényfeltáró regényei (elsősorban az Egy parasztcsalád története) igen jól beilleszthető az akkor a népi írók által kezdeményezett szociográfiai munkák áradatába. (Féja Géza, Kovács Imre, Veres Péter nagyjából ebben az időben írják híres szociográfiáikat, s ez az érzékenység kimutatható a Biharugrán alkotó Szabó Pál tevékenységében is.) 1986-ban előbb Orosházán, majd Kiskunfélegyházán általam rendezett irodalomtörténeti időszaki kiállítás ezt a szemléletet igyekezett a köztudatban erősíteni. Feltétlenül figyelembe kellett vennem, hogy az akkori fiatal tanítók pályakezdésétjelentősen beárnyékolta az 1930-as években dúló világgazdasági válság. Hiába 356