Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

téka a népi összefogás; a szép jövő megformálásához pedig igenis van kellő szellemi és fizikai erő. Van elég emberanyag és munkáskéz. Több volt azzal is, hogy nem elégedett meg a helyzet tarthatatlanságának puszta regisztrálásával, hanem azt várta a költőtől, hogy a népi egység, a paraszti összefogás szükségességének megalkuvást nem ismerő agitátora és propagálója legyen, „akár szirten, akár lápon, Dunántúlon vagy Biharban" éljen és tevékenykedjék is. Ez volt a többlet. Erre következtethetünk mind Bakó szabad élet után sóvárgó búcsúszavaiból, mind Sinkához írt verséből (Nem igaz...) Mintha csak az abbahagyott gondolatokat folytatná, hívja segítségül itt saját érzéseit, és védi teóriáját a szegényparasztokban évszázadokon át munkáló, egymást védő spontán szeretetről, a generációs törvényről és emberségről: táplálékot Szerezni a törzsi fának! Sziklát mami, vagy a sziket, De a munka meg nem állhat. Jaj nekünk, ha megtorpannánk! És a gyökér nem keresne Újabb eret, dúsabb tápot, Hogy legyen a levelekbe Harsogó zöld, piros virág, Súlyos gyümölcs Egyikőjük sem volt teoretikus alkat; a parasztsors tárgyhoz ragaszkodó, érzelmi felhangok, fellobbanások nélküli, adatszerűen pontos feltérképezését viszont szükségesnek tartották. Őket arra rendelte a sors, hogy a nagy igazságnak — a paraszti élet döbbenetes mélységeinek a szociológiai igazságot és a szépség humanizmusát ötvözve adjanak hangot. Nem élt bennük sem a historizált monografikus szociológia szolgálatának, sem a jelen totalitárius ábrázolásának ösztönző tudata, mint Darvasban, ki Orosháza parasztságának horizontális és vertikális számvetésére, vagy mint Simándi Bélában, ki a közvetlen tanyavilág társadalmi-néprajzi elemzésére vállalkozott. (Darvas: A legnagyobb magyar falu: Egy parasztcsalád története, illetve Simándi: A mai puszta.) Tegyük hozzá mindjárt: megfelelő szakmai felkészültségük, előtanulmányuk, kellő rálátásuk sem volt ehhez, sőt vidéki elzártságuk sajátos körülményeik, életvitelük is akadályozta volna a szisztemetikus munkát: a zavartalan adatgyűjtést, és az aprólékos, rendszerező feldolgozást. Helyesen tették tehát, hogy a valóság szépírói tükröztetését egyetlen pillanatra sem cserélték fel a szociográfia és a szociológia pozitivista adatokra alapozó szárazabb vizsgálódásával. Nem sokkal Bakó Orosházára kerülése után már kiéleződtek azok a gazdasági 302