Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

élmény. Költői szókincse konkrét, kifejezésmódja, képalkotásmódja a népi hiedelemvilág szellemétől idegen, képanyaga reálisabb és valósághűbb volt. Sinkában az egyetemes szépség felmutatásának a vágya és akarata elsúlytalanította a direkt társadalmi kritikát és légiesítette a tényeket, — Bakó a tényfeltáró és megörökítő líra reprezentánsa viszont bármennyire habzsolta is az élményeket, valójában csak tanú lehetett; nem élt benne annyira új közösségében, hogy teljesen egynek érezhesse magát vele. Ezért kissé kívülről és felülről nézte küzdelmét. Feltehetően amiatt kötődött erőteljesebben a valóságelemekhez, és szánt nagyobb szerepet az objektív tárgyi igazságnak. Irodalmi műveiben - verseiben és prózai megnyilvánulásaiban - maguk a tények agitáltak, ő csak híven demonstrálta azokat. Nem hagyta, hogy megfinomodjanak; ragaszkodott dísztelen kopárságukhoz, akár A holtak derese sárrétudvari illetőségű parasztköltője, a reménytelenségbe szinte belerokkant Nagy Imre. Vagyis komor alaphangulatú valós helyzetképekben keltette életre az orosházi tanyavilágot, így tiltakozván a hivatalos Magyarország „napsütéses" beállítása ellen. Otthonosan mozogtak mindketten a pusztán és a tanyák világában. Reálisan mérték fel és ítélték meg a napi események társadalmi súlyát és jelentőségét. Sinka - a fekete bojtár - szeme azonban mélyebbre ásott és messzebb látott. - Benne - minthogy hosszú évtizedeken át volt közvetlen élő kapcsolata a természettel, - erőteljesebb és egyetemesebb igénnyel jutott érvényre a táj szelleme - a genius loci: a parasztsors fájdalma és öröme. Zsigereiben hordta, idegeiben őrizte a puszta és a népélet fantáziát élénkítő rejtelmeit és ódon babonáit. Helyzetképei ezért lettek elvontságuk ellenére hitelesebbek és összetettebbek, tömörebbek, mégis többet mondók és kifejezőbbek. Úgy tűnik, a köztük lévő szemlélet- és habitusbeli különbségeket szokatlanul hamar közvetlenné — barátivá? — oldotta a költészet. Ez pedig óriási dolog, hiszen Bakó, ki Sinka tudósítása szerint a bemutatkozás után nyomban letegezte őt, mindennapos hívének - ahogy ő nevezte: népművelő munkatársának, erdős Tóth Sándornak, az orosházi múzeum irattárában elhelyezett levelezésük tanúsága szerint még 1956. karácsonyáig - feltehetően később sem - ajánlotta fel a tegező viszonyt, noha feleségével és gyermekével egy álló hónapon át élvezte szíves vendégbarátságát a Külső-monori tanyán. Vajon mivel volt, mivel lehetett egyediségében is több a SinMvdX folytatott, késő éjszakába nyúló beszélgetés? Azzal, hogy a magányos farkas szabadságát tudatosan vállaló rokonlélek költő friss gondolatisága, szemnyitogató, harcos érvelése, eredeti ízű, gondolatébresztő töprengése új látásmódot és új távlatokat nyitott számára. Egyértelművé tette: nem lehet számára más út, csak a népiek útja. Okos és hathatós segítséget nem várhatni azoktól a hivatalos tényezőktől, kik a szegények gondját-baját talán „szívükre veszik", vállukra venni azonban „nem bolondok". Az újjászületés, a felemelkedés egyetlen és kizárólagos biztosí301