Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

Az államosítás után az ev. iskolák utódintézményében, a 2. számú Általános Iskolában tevékenykedett. Nagyon kedves, egészséges humorú, szelíd egyénisége sokban hozzájárult a jó tantestületi szellem kialakításához. Tanítói munkáját hozzáértéssel és lelkesen végezte. A tanulók és a szülők ragaszkodását hamar kiérdemelte -jó összhangba tudta hozni a szeretet és a szigor eszközeit. A felsőbb ellenőrző hatóságok elismerését is elnyerte. A tantestület fehérasztali összejövetelein ő volt a főszereplő. Éleslátásával pillanatok alatt észrevette mindannyiunk gyenge pontjait és hibáit, s ezeket okosan összegyűjtve és csokorba szedve, felolvasásával nagy tetszést aratott. Az 1960-as években ment nyugdíjba. Hiányát a tantestület nagyon megérezte. Fia Szegeden, a Radnóti Gimnáziumban tanított biológiát. Rövid időre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa lett, majd visszatért a szeretett gimnáziumába. Apja, nyugdíjazása után, a Dózsa György utcai társasházban: „tömeglakásban" lelt otthonra, természetesen feleségével együtt. „Ketrecbe vagyok zárva" - mondta humorosan, mikor találkoztunk. 1975-ben súlyos betegségbe esett, és még ugyanazon év szeptember 24-én elköltözött az örök hazába. Felesége nem bírta ki elvesztését, s vele távozott. Együtt temették el őket az Alvégi-temetőbe. Ravasz Ferenc. 1923. május 30-án született Orosházán, tekintélyes kisbirtokos családból. Név szerint is ismert őse: György a „zombai honalapítók" egyik legnépszerűbb, legtiszteltebb tagja, a 30 családnyi első telepesek értelmes, okos szószólója volt. A tervszerűen gazdálkodó s újításokra fogékony család tagjai mindig jelentős szerepet töltöttek be a gyorsan fejlődő település egyházi és világi életében. 1952-ben az orosházi-gádorosi érdekeltségű földbirtokos-író, Eötvös József pl. „a két telekkel és 112 hold saját földdel" rendelkező Istvánban látta megtestesülve az okosan tervező, előrelátó, ésszerűen gazdálkodó paraszt-polgár-középparaszt eszményi típusát, Ferenc pedig, kit a kiegyezés évtizedében háromszor is bíróvá választottak, az 1884-es „pusztaföldvári kincstári jószág" megvásárlásakor szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyugodt lélekkel állíthatjuk azt is, hogy közvetlen ősei is a minőségi mezőgazdasági árutermelés - állattenyésztés, méhészet stb. - élharcosai voltak, kiktől magasfokú szülőföldszeretetet, biztos helyzettudatot, józan gondolkodást, előrelátó tervezést, vallásos érzületet és olthatatlan munkakedvet örökölt. Az orosházi polgári iskola jeles bizonyítványának megszerzése után szülei a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőbe íratták be, ahol az addigiakhoz hasonlóan kitűnő minősítésű oklevelet szerzett. Nagy tudásszomjával sokszínű és gazdag általános műveltség birtokába jutott. Harmonikusan fejlett gondolkodású lévén, jártas volt mind a humán mind a reáltudományokban. Jól festett és tehetségesen 255 «