Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

zenélt; az Orosházi Filharmonikus Társaság zenekarának tisztelt és szeretett tagja volt. Debrecenben megkezdett egyetemi pályafutását megszakította a II. világháború és a katonai szolgálat. Utánuk Orosházán a Szalmapiac téri iskolában kapott alkalmazást. Ide költözött és itt élt feleségével: Donauer Irmával és leányával, Anikóval. Közben Szegeden befejezte egyetemi tanulmányait, s az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium magyar-angol szakos tanára lett. Az államosítás előtt az orosházi Evangélikus Általános Iskolában is tanított angol nyelvet. Általános iskolai tanári beosztása megszűntével el kellett hagynia szolgálati lakását, s kis családjával a Deák Ferenc utcára költöztek. Szerette az életet és az ifjúságot. Élénk felfogású, eleven észjárású, széles látókörű, a felismert igazsághoz ragaszkodó, még teljesen ki nem forrott, kissé bohém lélek volt, ki pillanatok alatt rá tudott állni a különböző korosztályok, osztályközösségek szellemi-szemléleti hullámhosszára. Ennek folytán a foglalkozásai bensőséges hangulatúak, oldott légkörnek, és roppant élvezetesek voltak. Gondolkodni tanított. A szép, jó és igaz egységében egészséges lelkű, munkaszerető, edzett ifjakat nevelt. Sajnos, olykor meggondolatlan és szertelen is volt. Akkor is, amikor eljött érte a halál. 1952. március 19-én - felügyelői teendőinek ellátása közben - a Diana fürdőben halálos kimenetelű gerincsérülést szenvedett, s egyheti szenvedés után 26-án meghalt. Nevelőtársai és tanítványai, szülei és hozzátartozói, barátai és ismerősei mély részvéttel vettek tőle búcsút, és kísérték el utolsó útján a Zombai utcai családi házból a Felvégi-temetőbe. Temetése után nem sokkal született meg második leánya: Ágota. Távozása Orosháza kulturális életének, oktatásügyének fájdalmas vesztesége volt. Györe József. Az orosházi evangélikus egyházközség egyetlen külterületi oktatási intézményének: a kiscsákói evangélikus iskolának utolsó néptanítója. 1922. június l-jén született a város kiscsákói határrészén. Szülei földművelők voltak. A tanyavilágban ingerszegény környezet vette körül, s mély, tartós élményt a föld, a mezei munka, a természettel kemény harcot vívó tanyai ember és mindenekfölött az iskola jelentett számára. Elemi iskolai tanulmányait abban a kiscsákói iskolában kezdte, amelynek végül méltán tisztelt és szeretett nevelője lett. Itt Darók József vette fel az I. osztályba, majd néhány hónap múlva - tanítója Csabacsűdre távozásával - Kovács János őrködött szellemi és erkölcsi fejlődése fölött. A IV. osztály elvégzése után szülei az orosházi polgári iskolába íratták be, majd a Miskolci Evangélikus Tanítóképző diákja lett. 1941-ben itt szerzett tanítói és kántori oklevelet. Pályáját Kárpátalján, az Ugocsa megyei Ilonokújfaluban kezdte. A kb. 1500 lelkes, többségében ruszin és német nemzetiségi - Beregszász, Nagyszöllős, Nagycsongova, Magyarkomját vonzásterében lévő falu komoly kihívást és 256 •