Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

terhez: Tóth Sándorhoz került, ki egyben gyámja is lett. Tőle járta ki a polgári iskola négy osztályát. A tanév végeztével, tartása fejében, a műhelyben kellett dolgoznia az inasokkal. Tóth Sándor mindenképpen valamilyen iparost kívánt nevelni belőle. Amikor befejezte a polgárit, rövid ideig kipróbáltatta vele a szobafestő, a bádogos, az órás és asztalosinasságot is, de egyik szakma sem tetszett neki. Tanító akart lenni. Erről meg nagybátyja nem akart hallani. Végül elküldte egy nagyszénási rokonához. Ez meg mészárost, majd juhászt szeretett volna faragni belőle. Már 1909. szeptembere volt, s megkezdődött a tanév. Ekkor a nyájat rábízta az egyik barátjára, és beszökött Nagy Lajos orosházi polgári iskolai igazgatóhoz, aki levelet írt érdekében a szarvasi evangélikus tanítóképzőbe. Hamarosan megjött a válasz: felvették félingyenesnek. Négy kemény év következett. Szüleire nem számíthatott, rokonai sem támogatták. О azonban kitartott elhatározása mellett; szorgalmasan tanult, és tanítványokat vállalt. Igyekezett ösztöndíjat szerezni, hogy a szállását, étkezését, ruházatát és a tanulás költségeit fedezni tudja. 1913-ban kapta meg elemi népiskolai tanítói oklevelét. A nyári hónapokban gróf Károlyi Mihály józsefszállási uradalmában volt cséplési ellenőr, majd 1913. október 1-én az orosházi Hosszúsori tanyai iskolához nevezték ki segédtanítóvá. 96 gyermeket tanított egy tanteremben - I-VI. osztályos komákat. Szeretett tanítani, szerette a gyermekeket, s a szülők is szerették őt. 1914. január elsejétől az orosházi Aradi úti külterületi állami elemi iskolába helyezték. Itt „csak" 54 gyereket tanított, mind a hat osztályt együtt. 1914. március 28-án megválasztották a szentetornyai községi iskola rendes tanítójává. Közben kitört a világháború, s augusztusban bevonult katonának. Decemberben indult a harctérre. Megsebesült. Kijevbe, majd Kazanyba jutott. 1915-ben orosz hadifogságba esett. 853 barakktársa közül 48-an jöttek haza, 1918 májusában. Augusztusban házasságot kötött Démusz Terézzel. 1919-ben született Lenke, 1921-ben Klára lányuk. Időközben két húga is kiment Amerikába. 1918. decemberétől folytatta a tanítást Szentetornyán. 1922. októberében megválasztották Orosházán az evangélikus egyház kántortanítójának. 1922-27-ig az ötödik fiúosztályt tanította 70-80-as létszámmal az ún. Központi iskolában, a Meszes-kisközben. Leghosszabb ideig, 1927-49-ig, a Hajnal utcai iskolában tanította az I—II. vegyesosztályt. Munkás életének első fejezete ekkor lezárult. 1950. január 1-én nyugdíjazták. Nem engedték tovább tanítani, mert vallásos szellemben nevelte a gyermekeket. Tanítói pályája mellett 1926-ban az egyház jegyzőjévé választották. Ezt a tisztséget egészen 1970-ig viselte. Ugyancsak hosszú évtizedekig - 1931-1974-ig - bibliakör-vezető volt. Az egyház pénztárosi teendőit 1952-1975-ig látta el. 1926-ban gazdasági szaktanítói, 1928-ban leventeoktatói tanfolyamot végzett. 1929-ben a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) vezetőkonferenciáján vett részt, majd 1931-ben megalakította a helyi csoportot. Ugyanezen évben az Evangéli241