Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

kus Nőegylet pénztárosa lett, s e tisztséget 1948-ig - főtitkárrá választásáig - töltötte be. Eletét a katonaság is végigkísérte. Az első világháború évei után 1939-ben 2 hónapra, 1940-ben három, 1941-ben hat hónapra hívták be szolgálattételre. 1942-ben a teljes évet Lengyelországban töltötte. 1943-ban hat hónapon át Ukrajnában katonáskodott. Itthonléte alatt az elemi népiskolában és a népfőiskolában dolgozott; 1943. decemberében a Nagytarcsai Evangélikus Népfőiskola igazgatójaként tevékenykedett. 1944. október 4-től 1945. május 28-ig ismét katona volt; közben a németországi Riesaban, pontosan 50 éves korában kilyukadt a gyomra, és sikeresen megoperálták. Utána még 3 éven át tanított a Hajnal utcán, majd 1949. szeptember elsejétől áthelyezték a Vörösmarty utcai általános iskolába. Bement Dumitrás Mihály polgármesterhez, s megkérdezte, mi a kifogás ellene. Itt most érdemes idézni Tóth László 1973-ban írt „Az életem eseményei" című feljegyzéseiből. „Dumitrás azt mondotta, csak az a kifogás, hogy a gyermekeket imádkozni tanítom. Demokrácia van; Isten nincs! Tehát imádkoztatni sem lehet a gyermekeket. Ezért igazgatói felügyelet alá helyeznek. En a következőket feleltem: Mihály! Ön kommunista, Lenint és Sztálint követi, és hozzájuk mindenben hú akar lenni. Hát én keresztyén vagyok. Hiszem Istent, hiszek az én Jézusomban, aki meghalt értem a kereszten. Hát el tudja képzelni, hogy én nem leszek hű az én Istenemhez és Jézusomhoz!? Mivel az iskolából kitiltották az imádságot, én többet az iskola küszöbét át nem lépem." (Tudnivaló, hogy Dumitrás Mihály öccsét, Darvas Józsefet ő indította el az értelmiségi pályán, bejuttatva a tanítóképzőbe!) Ezzel kezdődött életének másik fontos korszaka - főállású kántor lett az ev. egyházban. A főkántor Macher Lajos volt, aki nemsokára az egyház gyenge anyagi helyzete miatt lemondott. 1953-tól Tóth László az orosházi evang. egyház mindenese lett: kántor, jegyző, pénztáros, gondnok, énekkar-vezető, számvevő egyszemélyben. 1955-ben leánya: Lenke lett a segédkántor mellette, s ettől kezdve közösen végezték az egyházi szolgálatokat. Egészen 1975-ig járt be naponta az egyházhoz. Ekkor ereje és teherbíró-képessége fogyni kezdett. Közben 1963-ban átvette az arany, 73-ban a gyémánt, 78-ban a vas, 1983-ban a rubindiplomát. 1976-tól kezdve már többet betegeskedett. 1979-ben meghalt a felesége, s ketten maradtak Lenke leányával. Amikor 1982-ben Klára leányának a férje, Kovács Béla szarvasi gimnáziumi tanár is meghalt, másik leánya is hazaköltözött. Mindvégig lányai, unokái, dédunokái szeretetétől körülvéve élt a Székács József utca 6. szám alatti házában. Hosszú szenvedés után halt meg a kórházban. Temetésén több száz hittestvére, tanítványa, ismerőse és tisztelője vett részt, és rótta le kegyeletét. 242