Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

a táncosok, labdázni, játszani a parkba mentek. Elérkezvén az ebédidő, a társaság a pihenőszobába tért. Itt elköltötték a magukkal hozott ételeket. Többen voltak, akik a délben érkező szüleikre vártak, s a parkban lévő padokon ebédeltek. Ebéd után pihenő jött. Majd újra felcsendült a zene, és folytatódott a táncvigalom. Aki nem szeretett táncolni, sétálhatott az öreg park hatalmas fái alatt. A gondozott utakon cukorkaárusok kínálták ínycsiklandó portékáikat. Olykor olcsóbban is adták, csakhogy minél kevesebbet vigyenek haza. Délután gyorsan telt az idő. Mikor a játékban, táncban a gyerekek is elfáradtak, - úgy 5-6 óra tájban -, Szokolai bácsi kürtjével lefújta a táncot, s megkezdődött a készülődés. Az osztálytanítók ellenőrizték a szobákat, vigyázva arra, nehogy valaki ott hagyja holmiját. A módosabbak szülei elkérték gyermekeiket, s lovaskocsival vitték haza őket. A többiek osztályonként felsorakozva, megindultak hazafelé. Sok szülő haladt együtt a gyerekekkel, az otthon maradók pedig vagy az utcákon, vagy a Hangya előtti indulási téren várakoztak. így telt el egy olyan szép élményekben gazdag nap, amelynek emléke mélyen bevésődött a gyermekek lelkébe. A tanévzáró vizsgák Az evangélikus iskolák tanévvégi vizsgáját régi szép szokás szerint a templomban tartották. Ezeknek osztályonkénti (iskolánkénti) rendjét a körlelkész és a mindenkori igazgató állapította meg. A tanítók a tanulók útján írásban értesítették a szülőket és a hozzátartozókat az adott vizsgák időpontjáról. A vizsgáztatás rendje, a „beosztás" a templom ajtajára kifüggesztett táblázaton is olvasható volt. A sorrendet általában a legkisebbek kezdték, s évfolyamonként folytatták. Legutoljára a VI. osztályosok vizsgáztak. Délelőttönként 2-3 osztály vizsgázott. Szép látvány volt, amikor az ünneplőbe öltözött gyerekek virágcsokorral a kezükben bevonultak a templomba. Az oltárral szemben, a déli hajó első padsoraiban helyezkedtek el, a vizsgabizottság tagjai meg a gyermekekkel szemben, a feldíszített asztal mellett ültek. A szülőknek, ismerősöknek bőven jutott hely. A templom hűvös levegője éberen tartotta mind a szülők, mint a tanulók figyelmét. Az ünnepség egyházi énekkel kezdődött, csak azután jött a számadás — a tantárgyi ismeretek igazolása. Minden gyermek szerepelt valamivel. Élénkítésül közben-közben a kijelölt tanulók verseket szavaltak. Utoljára dalok, énekek csendültek fel, kedvessé és ünnepélyessé téve a tanévzárást. Az első osztályosok a vizsgabizottság asztala előtt felsorakozva adtak bizonyságot olvasástechnikai jártasságukról. A vizsgák záróakkordja a Himnusz eléneklése volt. Erre a bizonyítványok kiosztása után került sor. A templomi évzárót követően a szülők és a tanulók a közeli Mikszáth Kálmán utcai iskolában rendezett rajz- és kézimunka-kiállítást tekintették meg, ahonnan többnyire boldog megelégedéssel tértek haza otthonaikba. 238