Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

A járási evangélikus tanítóértekezlet Hasznos és emlékezetes esemény volt az évenként tartott un. járási evangélikus ta­nítóértekezlet. Ezekre tavasszal került sor a „járás" olyan nagyobb településein, ahol evangélikus iskolák voltak. Vagyis: Orosházán, Szarvason, Kondoroson és Tót­komlóson. Nagy érdeklődéssel vártuk mindig azt a napot, amikor összetalálkoz­hattunk, s megbeszélhettük pedagógiai tapasztalatainkat és iskolai élményeinket. Ezek az ünnepi összejövetelek mindig istentisztelettel kezdődtek az adott hely­ség templomában. Elmélyedtünk hitünkben; megfigyeltük az énekvezér-kántor­tanító orgonajátékának sajátos vonásait. Jó hangulati előkészítőül szolgált ez a találkozó alkalomszerű hasznosításához. Aztán kivonultunk az emlékhelyekhez: a Kossuth szoborhoz vagy a hősi halottak emlékművéhez. Csak ezután kezdődött a szakmai tapasztalatok átadása. Ezt rendszerint valamilyen bemutató-tanítás vezette be, amelyet az óra közös pedagógiai-didaktikai elemzése, vitája követett. A harmincas években kezdett nagyobb teret hódítani az úgynevezett Drózdy­féle módszer, amely friss szellemet, okos módszerbeli fogásokat hozott a népis­kolai oktató-nevelőmunkába. Valósággal forradalmasította az iskolai életet. Emlékszem, 1934 tavaszán rám is sor került Kondoroson. Természetrajz-foglal­kozást kellett levezetnem. Örömmel, ám nem kis szorongással készültem a fel­adatra. Nem tudtam, mire lesz képes a részemről nem ismert osztályközösség. A kiskunfélegyházi áll. tanítóképző kiváló gyakorlóiskolai tanítójától: Putnoki Jenőtől látott és elsajátított új módszer átadására törekedtem. Nem is sikertelenül. Az órát követő megbeszélés szerint az idősebb kartársakban is feléledt az új mód­szerek iránti érdeklődés. A bemutató foglalkozás vitája után az állami és főhatósági rendeletek, előírások értelmezése jött. Ez az evangélikus egyházi iskolák adminisztrációs tevékenysé­gének, ügyrendjének egységes kezelése szempontjából volt kívánatos és fontos, bár több ízben szolgált hasznos tapasztalat-átadásként egy-egy helyi kérdés körültekintő, ügyes megoldásához is. A tárgysorozati pontok megtárgyalása után közös ebéden vettünk részt. Szá­momra különösen a kondorosi ebéd maradt emlékezetes. Ezt a híres csárdában rendezték, ahol megnéztük azokat a tárgyi emlékeket, melyeket a betyárok hagy­tak maguk után. Azt a kéményt is, amely minthogy kapcsolatban állt a földalatti folyosóval és búvóhelyekkel, jó szolgálatot tett a betyároknak a menekülés idején. A tanítóértekezletek felmérhetetlen értékét jelentették azok a meleg barátsá­gok, melyek a nemzetiségi és a magyar anyanyelvű kartársak között szövődtek. Nem volt nemzetiségi ellentét, nem volt rivalizálás. Bárcsak ma is hasonló érzé­sekkel és segíteni akarással közelítenének egymáshoz a más nyelvet beszélő emberek! A hasznosan és barátságban eltöltött nap végeztével a helybeliek kikí­sérték az állomásra vendégeiket, szívélyes búcsút venni tőlük. 239

Next

/
Thumbnails
Contents