Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

ÚJABB KÉNYSZERMUNKATÁBOR A tárgyalás után embertelen rabszállítás következett. A kezüket összebilincselték és 13 személyt egy hosszú rabláncra fűztek, mint a középkorban a gályarabokat, és bevagonírozták őket. Irány Márianosztra! A lassú, több napos úton úgy tudták a dolgukat elvégezni, hogy az egyikőjük lehúzta a gumicsizmáját és azt adogatták tovább, abba ürítkeztek. Nagy Ferenc sorsa így alakult: „— Augusztusban a Markóba kerültem 4—5 napra. Innen Várpalotára, a szénbányába vittek. Itt 3 évet húztam le, napi 10 órát voltunk a föld alatt. A tárnáiul a fejtésig öt kilométert gyalogoltunk föld alatti vágatokban és ez egyórás út volt, ugyanennyi visszafelé. Egy év után vájár lőttem. " Szőke Pál beszélte el: „— Ismét bányába kerültem. Itt kifáztam, tüdőgyulladást kaptam, majd tbc-s fertőzést. A tüdőmön jókora kaverna támadt." Juhász Imre sorsát idézte: „- A Dorog melletti Csolnokra kerültem a bányába, 1953 decemberében. Itt karbantartó lakatosként dolgoztattak. Mindönütt fegyverös ÁVH-sok vigyáztak ránk, akik szüntelenül mocskoltak, fasisztáztak bennünket és könnyen eljárt a kezük, mög rúgott a lábuk. " Koncz Imre visszaemlékezése: „— Tüdő vérzést kaptam és valószínűleg tbc-s fertőzést is. Ennek követköztiben a váci rabkórházban éltem 2 évig. Innen visszavittek Kistarcsára, majd az oroszláni szénbányában dolgoztam. Ezután engöm is Csolnokra vittek dolgozni. " Özvegy Csáki Kálmánné emlékezett vissza a fia sorsára: „- Még a szögedi tárgyalás után, ahol a fiam 10 évet kapott, visszavitték a Csillag Börtönbe a többi súlyosan elítélt társával együtt. Innen őt Márianosztrára hurcolták, ahol mosodában dolgozott. Továbbkerült Pétfurdőre, majd a Dorog melletti Cseriaknába szénbányásznak. Nagyon szögény bányászokkal dolgozott együtt. Hat évig volt itt a fiam és közben dupla műszakban dolgozott. Utóbb már az egyiket pénzért, amit a családnak hazaküldött. " A NAGY IMRE-KORSZAK - ÚJABB LETARTÓZTATÁSOK Ekkor már régen megindult a Nagy Imre-féle „enyhülés" és a rabok azt várták, hogy ez majd rájuk is vonatkozni fog. Tévedtek. Csak a polgári életben, ott is elsősorban a fővárosban és a nagyobb városokban lehetett valami javulást érzékelni, de a rabok sorsa változatlanul embertelen maradt. 226