Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

A fehérgárdistákat sem hagyták nyugodni. „Begyűjtésük" második hulláma 1954 végén kezdődött és 1955 nyarán tetőzött. Özvegy Csáki Kálmánné így emlékezett vissza a férje sorsára: „- Amikor 1950 őszin kurblivassal félholtra verték a férjemet, hazaengedték ugyan, de havonta két-három alkalommal kigyüttek érte a tanyára és a legkülönbözőbb indokokkal elvitték Kútvölgyre, a rendőrségre. Hol mint gazdasági bűntényt elkövető kulákot, hol adóhátralékost piszkálták. Éjszakánként is ránktörtek és szüntelenül folyt a zaklatás. 1955-ben a búza mán körösztbe volt, amikor júliusban újra elvitték. Akkor is éjszaka gyüttek érte autóval. Szögedre került, a megyei ügyészség cellájába. Egyedül maradtam a tanyán. Néhány kiszáradt fa kivágására engedélyt kértem és írásban mögkaptam. A fákat kivágattam. Följelentőttek, hogy a kulák fát irtott. Behívattak Szögedre az ügyészségre, ahun égtelenül leszidtak. A házi ügyvédünk, Neuman Sándor védött mög, de a hivatalnokok mérgelődtek, hogy a kulák engedélyt kaphatott. Ekkor kértem az ügyvédöt, hogy intézze el a férjem möglátogatását. Engöm le is vittek a cellájába és láthattam egypár szó erejéig. Mögtudtam, hogy a környékünkről többeket vittek el. Ide került Csáki János a fiával, Csáki Lászlóval, Mónus István és a veje, Kenyeres László, Samu Imre és a fia, mög Török Pétör. Szögedrül ügyvédöt fogadtam, bár tudtam, hogy csak a pénzt viszi. A tárgyaláson csak a folyosóra eresztöttek be, ott szomorkodtam. A férjemet mint kulákot vitték el, de hamar kiderült, hogy fehérgárdistaként ítélköznek fölötte. Az ítélete 8 év volt. Vácra vitték, ahol a börtön mosodájában dolgoztatták. Közben a Ságvári Tsz elnöke, Nagy Sándor zaklatott. Oldalba vert, hogy mönynyek mán ki a tanyánkbul. A szövetközet összes takarmányát a tanyánk kertjébe hordatta. A tanácsra köllött járnom, ahun Köteles János, a Közellátási Hivatal vezetője szidott, mocskolt, hogy a tanyát adjam le, írjam alá a kitelepítésömet, de nem írtam. Ekkor átadott a rendőrségnek, aki becsukott a városháza szenespincéjibe. Egész nap ott raboskodtam étlen-szomjan. A rendőr is szidott, káromkodott, hogy ott köllött őriznije engöm. Péntökön este hazazavartak. Szombaton röggel fölleltároztak és vasárnap két rendőr gyütt, akik kilakoltattak. Se szerszámot, se jószágot nem vihettem el a tanyábul, csak a bútorokat, mög a ruháimat. A városi házunkhon nem möhettem. Mindön szobában bérlő lakott, azok be se engedtek a kapun. A nagynéném fogadott be a Szent István térön, ahun a mosókonyhában húztam mög magamat. A 80 éves nagynéném éppen a Csillagban ült, 9 havi büntetésit töltötte gazdasági bűncselekmény miatt. Az ő házába is telepítöttek bérlőt, aki röndszörösen piszkált és „kuláknézott«. Eleinte a mögmaradt kis pénzbül éltem, mög Kishomokra jártam fát gondozni. A kérgüket kapartam havi 20 forintért. Mögtudta a Bodzási úton Vata Ernő, régi gazdabarátunk, aki odavött kertészködni. Ősszel, amikor itt mög227