Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

A zajra álmosan előkerülő férfit megbilincselték és begyömöszölték az egyik autóba. Feleségét és négyhónapos kislányát nem bántották ugyan, de fegyverért feldúlták a tanyát. Külső-Szőrhátról a két Koncz testvért vitték el. Imre beszélte: , - Mögbilincsöltek bennünket, oszt bevágtak az egyik kocsiba. Köztünk ëgy ávós ült, hogy ne beszélgethessünk. Apámnak 26 katasztrális hold földje volt, Tanya 1549. szám alatt. A család jó hírben állt. Apámat most nem vitték el, de befogatták vele a kocsit és el köllött hajtania. " Szőke Pálnál is hasonló jelenet zajlott: „- Amikor mögbilincsöltek, rámordítottak, hogy adjam elő a fegyvert. Úgy gondoltam, hogy hamarabb békén hagynak, ha eredményt érnek el. Elmondtam, hogy az egyik szín padlásán van ëgy gyerekkoromban használt, tusa nélküli, összerozsdásodott fékpuskacső és závár. Ezt mögtalálták boldogan és beérték az eredménnyel. " Nagy Ferenc elfogása így történt: „- Egy éjszaka két autóval gyüttek ki a tanyánkra értem. Ávósok voltak, de civilben, géppisztolyokkal. Azonnal betuszkoltak az egyik kocsiba. Valami nagy fekete jármű volt, de személyautó. Egyenösen Szögedre vittek, a Tisza Szállóba. Úgy látszik, hogy Vásárhelyön mán nem volt hely a sok szenvedőtül. A szögedi pincébe ëgy szerb embörrel zártak közös cellába. Előbb mögkérdözték, hogy beszélök-ё szerbül, de én mondtam, hogy nem tudok. Ennek mögörültek. így kerültünk össze. " - Mikor volt ez? - kérdeztük Nagy Ferencet. „- Mikor, hát 1950. augusztus végin kezdődött a fehérgárdisták elfogása, de hetekig tartott. Ertem szeptember 29-én gyüttek. " Özvegy Csáki Kálmánné beszélte: „- 1950. október elejin két részletben vitték el a fehérgárdistákat. Előbb Blahóékat szödték össze Orosházárul, azután a pusztaiakat. Kálmán fiamat is Orosházárul, az anyósa, a családja lakásárul vitték el. Kovács Istvánt Dajkóéknál ëgy Felvinczi nevű pénzügyőr-parancsnok fogta el. Amikor az Erzsébeti úti tanyánkhon értek, előbb mérgezőit húst dobáltak a kutyáknak. Szörnyű kínok között röggelre mind kimúltak. Bekopogtak az ablakon és elváltoztatott hangon Mérai Kálmán jóbarátunk neviben beszéltek. Gyanús volt a dolog, de csak ajtót nyitottunk. Öt ávós dúródott be géppisztolyokkal, ránk szögezve. A családnak volt ëgy elhalt bíró tagja, akitül ëgy csomó törvénykönyvet örököltünk. Ebbe oszt belekötöttek. Összeszödték az összes könyvünket, fölhányták az autóra és elvitték. Végül a férjemet lükték be az autóba és Orosházára indultak, itt gyűjtötték őket. Közben a vasúthon értek. Az átjáróban le volt eresztve a sorompó, amit a vezető az utolsó pillanatban vött észre. Egtelen 218