Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szabó Ferenc: A tanyai közigazgatás története a mai Orosháza területén az első világháborútól a várossá alakulásig

1930-ban 2642 lakosa volt, Rákóczitelepnek 1930-ban 1460. Sem e két településrészre, sem Gyopárhalmára, sem Bónum java részére nem érvényesek a tanyai település fő jellegzetességei, mint ahogy a húszas években keletkezett Gyökeresre vagy a nagyobb szentetornyai majorokra szintén nem. A „tisztán" tanyai lakosság számát jelenlegi ismereteink alapján csak hozzávetőleges becsléssel tudjuk megadni 1930-ra vonatkozóan. (Kifejezetten a paraszti tanyás gazdálkodást szolgáló tanyákon lakókat véve figyelembe, nem számítjuk hozzájuk sem az uradalmi majorokban, sem pedig az utóbb joggal belterületté nyilvánított településrészeken élőket.) így közelítve a számokhoz 1930-ban Orosháza akkori határában négyötezer, Szentetornyán egyezer-másfél ezer, Cinkuson és Tatársáncon fél ezer, együttesen öt és fél ezer-hat és fél ezer, megengedőlegesen hét ésfél—nyolcezer lehetett a valóságosan a tanyákon élők száma városunk mai területén. Nem vitás, hogy a „külterületi" kategóriába sorolt, ám a belterülettel jellegükben, de mindenekelőtt funkcionáliian összekapcsolódott településrészek kommunális „fejlettsége" általában nem volt jobb, mint a tanyavilágé. Közigazgatási, egészségügyi, kereskedelmi, közlekedési, művelődési, rendészeti, postai stb. ellátottságuk azonban - ha egyedül a fizikai megközelíthetőséget nézzük is — a zártabb vagy tömörebb beépítésű városrészeknek eleve kedvezőbb volt. A tanyai (külterületi) közigazgatás kérdése még így is a város mostani területén 1930-ban lakó népesség mintegy negyedrészének az életét érintette. Természetesen másként az orosházi tanyavilágban, mint Szentetornyán, s más problémakörben a Vásárhelyi puszta északkeleti részén. Vizsgálódásunk elsősorban a tanyavilágra irányul, esetenként azonban a külterületi státuszú és belterületi „elbánást" követelő településrészekről is szólnunk kell, a kérdéskörök egykorú összekapcsolódása miatt. Az állami, megyei és helyi szakigazgatást a jogi minősítés vezette, s számukra hivatalosan csak a bel- és a külterület létezett. Ebben nehezen lehetett változást elérni. Az első világháborútól a tanyakérdés kormányzati ügyként történt kezeléséig Közel tíz éve megjelent dolgozatunkban

3 1914-ig jutottunk el a tanyai (külterületi) igazgatás históriájának bemutatásában. Láttuk, hogy a viszonylag fejlettebb tanyai közigazgatást, az Orosházához gravitáló pusztai területek megtartása érdekében is, Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város valósította meg: 1894-től Pusztaközponton és Vásárhelykutason közigazgatási kirendeltséget működtetett. Orosháza az enkláve-elhelyezkedésű Kiscsákón 1902-től szervezte 3. Szabó Ferenc: A külterületi közigazgatás kiépítése Orosházán az első világháborúig. - Az orosházi tanyaviág... i. m. 67-92. Csatlakozik hozzá korábbi dolgozatunk: Szabó Ferenc: A Puszta és a közigazgatás. - Nagy Gyula: Parasztélet... 49-70. 182