Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Herczeg Mihály: Az Orosháza környéki tanyavilág az 1869. és az 1888. évi katonai térképfelvételeken

Az Orosháza környéki tanyavilág az 1869. és az 1888. évi katonai térképfelvételeken HERCZEG MIHÁLY Ha valaki az alföldi tanyákkal akar foglalkozni, nyilván olyan alapvető munkákhoz nyúl először, mint Erdei Ferenc vagy Barabás Jenő kiérlelt összegzései. Igenám, de éppen e két jeles szerző meglehetősen ellentétes képet fest az orosházi tanyák kialakulásáról. A tanyafejlődés hármas lépcsőjét a szállástól a lakótanyáig, általános érvénnyel, helyesen ismerte föl Erdei. Ez igaz Orosháza esetében is. Csakhogy! Némi pontatlanság csúszott be az időpontot illetően. Idézzünk csak egy idevágó passzust: (... )„múlt század közepén bekövetkezett megváltásig(... ) csak annyi nyoma volt a nagyobb határra méretezett tanyás gazdálkodásnak, hogy pusztákat béreltek a saját határaikon kívül, s azon jószágot tartottak, s itt adtak a követelődző zselléreknek szántóföldet(... ) A megváltáskor azonban megvették az addig haszonbérbe bírt 11000 holdas (sic!) pusztát, s azt birtokonként egy tagban osztották föl. így keletkeztek a tanyák"... „Ennek előtte csak a jobbágy telkek nyomásra oszló tábláin voltak ideiglenes szállások és bérelt pusztákon állattartó szállások. Most azonban már szabályszerű szántóföldi tanyák létesülhettek a megszerzett birtokokon, s pár év alatt mindenütt föl is épültek".

1 Az a gyanúnk, hogy nemcsak a kiscsákói pusztán (ami különben sem 11 000 hold) indult meg a tanyásodás. Ellenkezőleg: magán az orosházi szállások területén. És korántsem csak a legelőelkülönzés után. Az 1855-ben kiadott Békés vármegye leírásában szó szerint ez áll: „A belterjesebb földművelés tette lehetővé a lakosságnak a tanyákra való áramlását. A tanyák száma is jelzi ezt. Az 1851-52. 1. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (hasonmás kiadás). Budapest, 1976. 159