Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Hajdú Mihály: A családnevek és a foglalkozások összefüggései Orosházán 1931-ben

Értelmiséginek [É] tekintettem a papokat, lelkészeket, rabbikat, tanárokat, tanítókat, orvosokat, gyógyszerészeket, ügyvédeket, a MÁV és a Posta valamint a köz- és magánintézmények (elöljáróság, bankok, utazási irodák stb.) vezetőirányítóit, s természetesen az egyetemi hallgatókat. Tisztviselői [T] kategóriába a kisebb hivatalnokok, díjnokok, írnokok, könyvelők, biztosítási ügynökök, köz- és magántisztviselőnek nevezettek kerültek Alkalmazotti kategóriába [A] soroltam a rendőröket, csendőröket, tűzoltókat, teremőröket, altiszteket, kézbesítőket, kisbírókat, a MÁV és a Posta valamint a pénzügyőrség alacsonyabb beosztású dolgozóit. E két utóbbi kategória egynek vétele indokolható lenne, de előfeltételem az volt, hogy míg a rangosabb tisztviselők vidékről jöttek, a fizikai munkásokhoz közelebb állók helyből verbuválódhattak, s így érdemes ezt közelebbről is megvizsgálni. (Az eredmény nem egészen igazolta föltételezésem.) Az iparosok [I] közé beosztottam az árutermelőkön kívül a szolgáltatásban dolgozókat is a fésülőnőtől és maszírozótól kezdve a szülésznőkig és sofőrökig. A kereskedők [K] kategóriája is igen sok ágazatot tartalmaz, mint azt föntebb láthattuk a foglalkozási fölsorolásban. Bizonytalan voltam a tollszedő, csirkeszedő vagy a lóalkusz, sertésalkusz ide sorolásában, akik tőke és telephely nélküli áruközvetítők (a népnyelv cenzár elnevezéssel különbözteti meg őket a némi tőkével is rendelkező kupec népnyelvi meghatározású kiskereskedőtől). Mivel azonban az ipari termékek és a könyvek ügynökeit kereskedőknek kellett tekintenem, a mezőgazdasági termékek áruközvetítőivel sem tehettem mást. A munkások [M] foglalkozási csoport így talán megtévesztő, hiszen a gyári munkásokat volt szokás érteni ezen a meghatározáson. Városunkban azonban oly kevés volt a valódi gyár (a fönt említett Helységnévtár szerint egy söprű- és kefegyár, három téglagyár, két tégla- és cserépgyár, egy cipőgyár, három gőzmalom, egy áramfejlesztő telep és egy jéggyár), s ott is helybeli agrárproletárokból került ki a munkásgárda, mint az idézett könyvben nem szereplő baromfiföldolgozókban, a kocsigyárnak nevezett nagyobb bognár- és kovácsműhelyben, a vasöntőben stb. A gyári munkások számát tehát hozzávettem a napszámosok, hónapszámosok, béresek, kocsisok, gazdasági cselédek számához, s azt vizsgáltam, hogy Orosháza proletariátusa valóban honnan is eredhetett: a korábbi lakosok elszegényedett földművesei, föld nélkül maradt jobbágyok, zsellérek ivadékai váltak-e agrár- és ipari proletárokká, vagy pedig a könnyebb megélhetés, a gazdagabb földműves réteghez a saját környékükön megszokottnál nagyobb bérért elszegődött idegenek duzzasztották föl e csoport számát? Röviden: az őslakosokból lettek proletárok vagy a betelepültekből? Egyéb [E] kategóriába kellett sorolnom azokat, akik foglalkozási meghatározása nem volt biztos, vagy csak néhány élt közülük a településen, s nem meghatározó a jelenlétük. Teljesen bizonytalan az, hogy a „magánzó" meghatározás mit 117