Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Hajdú Mihály: A családnevek és a foglalkozások összefüggései Orosházán 1931-ben

pültek viselték ezeket a neveket. Ez a forrás Orosháza igen pontos adóösszeírásai alapján készült és Mitlasovszky János által, az ő jóhírű nyomdájában (Orosházi Friss Újság Könyvnyomda) megjelentetett kiadvány, az 1931. évi lakosságnévsor (Orosháza betűsoros lak- és címjegyzéke. Orosháza, 1931. 287 lap). Tartalmazza valamennyi orosházi családfőnek (a magányosan élőknek is) a legfontosabb adatait: család- és keresztnevét, pontos lakcímét, foglalkozását, s közli, hogy háztulajdonos-e az illető az adott címen, vagy ki a birtokosa a háznak. Az 1930. évi népszámálás szerint Orosházán 5924 lakóház volt, a lakosság száma pedig 24926 (Magyarország helységnévtára 1933. Bp., 1933.), a forrásban szereplő 9530 családfő neve teljes adattárnak tekinthető. Legnagyobb gondot a foglalkozási kategóriák kialakítása jelentette. Hihetetlen sokféle foglalkozás szerepel az említett címjegyzékben, ami ugyan más szempontból külön figyelmet érdemel, s a kedvet kapó kutatónak említek közülük néhány érdekesebbet: feles, harmados, bércséplő, kuplerájos, házasságközvetítő, táncmester, fésülőnő, maszírozó, magtáros, malomszerelő, kenyérsütő és sütő (asszony, a pék mindig férfi), süteményárus, bazáros, jegyszedő, szeszkereskedő, kocsmáros, italmérő, időszaki fogadós, bérkocsis, söprűkötő, fűtő, tüzelő, harangozó, esküdt, lacikonyhás, hónapszámos, lábbelikészítő,, cipőfelsőrész szabász, rőfös, drogérista, szitás, kerékgyártó, téglaverő, favágó, gyepmester, kocsifényező, lóalkusz, sertésalkusz, csirkealkusz, tollszedő, nyersbőrkereskedő, baromfiszedő, menhelyi felügyelő, pénzügyőri vigyázó, magánzó, könyöradománygyűjtő stb. Nyilvánvaló, hogy kevés számú foglalkozási kategóriát kell ezek közül kialakítani, hogy összevethetők legyenek az egyes kategóriákba tartozók nevei, illetőleg az egyes nevekhez fűződő foglalkozásokat határozottan el lehessen különíteni. Végül is tíz nagyobb csoportba soroltam a számtalan foglalkozást, amelyek a következőképp alakultak, s a hozzájuk tartozó variációk a következők. (Mivel helykímélés céljából a kategóriák neveit a későbbiekben nem írom mindig le, rövidítésüket most zárójelben adom meg.) Az őslakosság földműveléssel foglalkozott, s a vizsgált időpontban is ők voltak legtöbben, első helyen tehát őket szerepeltetem [F]. Az idesoroltak legtöbbje így is szerepel a forrásban, de ide vettem a gazdálkodó foglalkozásúakat is, mert jó néhányukat személyesen ismerve megállapíthattam, hogy többnyire ők is maguk művelték földjeiket, vagy hónapszámosokat esetleg béreseket tartva maguk irányították, szervezték gazdaságukat. (A földbirtokosok az egyéb kategóriába kerültek.) Ugyancsak itt kaptak helyet a felesek, harmadosok, tanyások, akiknek ugyan földjük nem volt, vagy csak nagyon kevés, de bizonyos kisebb gazdasággal (állatokkal, szerszámokkal, a felesek gépekkel is) rendelkeztek, s egyik kategóriából a másikba való átmenetük, följebb jutásuk (ha valami közbe nem jött) rendszerint az évek folyamán életükben bekövetkezett. 116