Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Hévvízi Sándor: Orosházi helynevek az újratelepülés utáni első évtizedekben

A csárdától indult ki a Békési út is, amelyről többek között a következő források tájékoztatnak. 1784: Via ex Békés (T. 4), 1809: Békési Országos út (Kit. P. 392/164/125), 1841/1878: Békési út (T. 8). Békésre vezetett, mégpedig egyenesen a Csorvási-pusztán keresztül, Csaba érintése nélkül. Végezetül említsük meg azt az utat, amely egy szakaszon dűlőútként ma is létezik, s annak idején a csárdától Gyomára vezetett. 1784: Gyomai ut (T. 5), 1841: Gyomai út (T. 9), 1870-79: v. Kondoros (T. 17). Századunkban, 1926-ban volt róla szó, hogy ezt az utat Kondorosig kiépítik, azonban nem lett belőle semmi. (OTjk. 1926/784). Ennyit tehát az utakról, amelyek eleink számára is nagyon fontos tájékozódási pontokat jelentettek. A VIZEKKEL KAPCSOLATOS HELYNEVEKRŐL Városunk jelentősebb folyóvízzel nem rendelkezik, de azért már a kezdeti évtizedekben is felbukkannak azok a vizekkel kapcsolatos elnevezések, amelyek ismerete még napjainkban is él. Fentebb már említettük, hogy a legelső, 1745-ös határleírásban a ma ismert víznevek közül csak az Aranyad (Aranyad-ér) nevével találkozhatunk. (Kit. P. 418/2/E/4). A Kakas-szék neve 1774-ben bukkan fel Kakád Szék (T. 2. és T. 3.) alakban. Ez a valamikori vízfolyás tulajdonképpen a Hajdú-völgy déli ága. Az I. katonai térképen (1766-85 között készültek) olvashatjuk a Sós tó nevét (T. 1), amely akkor még persze a Vásárhelyi-puszta része volt. 1774-ben rögzíti a térkép a Mágocsi-ér alias Száraz Korod (T. 2) illetve Mágocsi ér vagy Száraz Kórógy (T. 3) nevet. A Hajdú-völgynek a Forgácsrészi-tanyákon túli folytatását jelölik ezzel a névvel a térképek. Gyopáros neve is viszonylag korán felbukkan a forrásokban, hiszen két 1784-es térkép Lacus Gyopáros (T. 4) illetve Gyopáros (T. 5) névvel már közli. Az egyik legjelentősebb valamikori vízfolyás a Hajdú-völgy nevével viszont, legalábbis a mi forrásainkban csak 1826-ban találkozunk először a hirdetési jegyzőkönyvben ily módon: „.. .Szénásról Szentornyai határ úton menvén a Hajdú völgyig el vesztette a fejszéjét..." (H. 1826. ápr. 16/2). Mint tudjuk, ennek az Ös-Maros ágnak a folytatása nyugat felé a Mágocsi-ér, míg a déli folytatása a Kakasszéki-ér. A ma is ismert egyéb víznevek már a későbbi időkben keletkeztek. 108