Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Hévvízi Sándor: Orosházi helynevek az újratelepülés utáni első évtizedekben

A DOMBOKRÓL ÉS HALMOKRÓL Amilyen kevés víznévvel találkozhatunk a kezdeti forrásokban, ugyanezt elmondhatjuk az egyébként „látványos", szó szerint a környező területből kiemelkedő dombokról, halmokról is. Ismeretes, hogy az alföldi halmok lehetnek természetes vagy emberi kéz által alkotott, mesterséges földfelszíni alakulatok is. Ezek milyenségét általában jól meg lehet különböztetni egymástól. Jelen dolgozatunkban azonban most nem ez az érdekes, hanem az, hogy egyáltalán mely halmokkal, azok neveivel találkozhattak, ismerkedhettek meg eleink az újjátelepülés utáni években, évtizedekben. Az 1745-ös határleírásban a következők neveit olvashatjuk: Makra temetője, Aranyad Partyán lévő halom, Kettős halom, hármas határ. (Kit. P. 418/2/E/4). Meg kell mondanunk, hogy ezeket a halmokat ma már nem tudjuk lokalizálni, pedig hát mindegyik alapvető, meghatározó pont volt abban az időben. Gondoljunk csak a Hármas-határra, amely Orosházát, Földvárt és Szőlőst választotta el egymástól. Van azonban két olyan domb illetve földhányás, amelynek a neve napjainkban is él, az egyik 1748: Mécses halom (Kit. P. 418/2/E/ll), a másik pedig 1748: Tatár Sancz (Kit. P. 418/2/E/ll). A Mécses-halom a Belső-Hosszú sor nevű határrészben található, nem messzire a csabai vasúttól délre, a Tatár-sánc pedig közismert, hogy Pusztaföldvár határánál, mint ahogy az is köztudott, vaskori földvár volt. Az 1766-85 között készült I. katonai térképen ebből a kezdeti időszakból még egy halom nevét olvashatjuk, a Gyopáros halom-ét (T. 1). A későbbi térképeken, forrásokban felbukkanó domb- és halomnevek már szinte kivétel nélkül XIX. századi elnevezések eredményei. HATÁRRÉSZNEVEK Jelen kis dolgozatunkban most nem részletezzük azt a folyamatot, ahogyan a lakatlan területből, a pusztából, a kezdetben főleg legeltetésre alkalmas földekből kialakult a ma is ismert, a sokoldalúan és egyre célszerűbben megművelt orosházi határ. Ezért nem térünk ki külön a nagyobb földterületeket jelölő határrészekre sem. Ezek közé tartozott például: a Páskum, 1827: pascuum (Kit. P. 394/32/8). Ugarok, 1819: ugarok (H. 1819. Aug. 8/1). Nyomás, 1770: Nyomás (Kit. P. 392/164/125). Nyilasok, 1819: Helység Nyilassal (H. 1819. júl. 4/5). Szántóföldek, 1801: Szántó Földek (T. 7). Szállások, 1766-85: Szállásén zu Orosháza (T. 1). Tanyaföldek, 1821: tanya földek (H. 1821. máj. 13/1). Szőlők, 1784: Vineae (T. 4). Kenderfőid, 1784: Canabeta (T. 4), stb. Ezen elnevezések egy része a XVIII. század közepén keletkezett. A többi helynév is korábbi eredetű lehet, de írásos adatunk eddig még nincs róluk. 109