Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

Massenet, Wolff, a spanyol követ, a festők közül Lefébre, Chaplain, Brück Lajos (hiányzott azonban Puvis de Chavannes és Gustave Doré, akikkel eddig jó barátságban volt). Itt hangzott el Adrien Dezamy és Octave Lacroix dicsőítő ódája. Októberig háromszázezer látogatója volt a nagy festménynek, és több ezren fizettek elő Waltner rézkarcára. Év végén Sedelmeyer felkészült a kép európai körútjára. 1882 januárjában Bécsben, február-márciusban Budapesten, 1882 tavaszától - kisebb megszakításokkal - 1885 őszéig Angliában (közben a német városokban, majd Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban) vándorolt a kép, és mindenütt hatalmas sikert aratott. 1881 januárjában Bécsben Ferenc József fogadta a Munkácsy házaspárt és a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki a festőt. 1882 februárjában a régi pesti Műcsarnokot (a mai Képzőművészeti Főiskolát) valóságos templommá alakították, itt közel nyolcvanezer ember látogatta egy hónap alatt a hatalmas festményt. Munkácsy február 18-án érkezett meg feleségével, s ezzel kezdetét vette az ünnepségsorozat. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díszünnepségén többek között Trefort Ágoston miniszter, Ipolyi Arnold, a műgyűjtő püspök, Borsos József, Kelety Gusztáv festőművész üdvözölte az ifjú mestert, felszólalt egykori tanára, Szamossy Elek, majd Liszt Ferenc. Az egyesített főváros elsőként választott díszpolgárt Munkácsy Mihály személyében. Szülővárosa, Munkács már 1880-ban díszpolgárrá választotta és 1882-ben emléktáblát avatott a március elsejei látogatás emlékére, amelyet egy fénykép reprezentál. [Fényképek II. 1.] Budapesten a Harmónia Társulat egybekapcsolta Liszt Ferenc és Munkácsy ünneplését. A Hungária dísztermében rendezett lakomán egymás mellé helyezték Liszt és Munkácsy mellszobrát. Liszt neki ajánlotta 16. Magyar Rapszódiáját, s bár franciául köszöntötte, mindenki előtt nyilvánvaló volt: a hangulat és az érzés magyar. Nem véletlenül írta később Zichy Mihály Székely Bertalannak: „Liszt Ferenc = Munkácsy". A felemelő élmények, találkozások között bőven akadt számunkra szokatlan jelenség is. A Műcsarnok „villanyvilágította nagytermében a Krisztus-kép előtt folyt le a vacsora, amelyet cigányzene és vidám társalgás fűszerezett" - írta a Harmónia című lap. Mindenki igyekezett érdekes jelmezt ölteni: Munkácsy Rubens jelmezében jelent meg, Cecilé, felesége Stuart Máriaként. [Fényképek 1.6, 13,47] Ellinger Ede fényképész Krisztus alakját jelenítette meg, és ő készítette a felvételeket is. Több oklevél, díszokmány őrzi az 1882. évi ünneplések emlékét. Munkácsy számára éppolyan fontos volt az aradi, albertirsai asztalos ipartársulat elismerése, mint Ferenc Józsefé, vagy az Országos Magyar Képzőmű12