Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

Sedelmeyer 1880-ban, előre kifizette, illene a bankon keresztül átutalta a Krisztus Pilátus előtt-re a 100 000 frankot. A passió témával a 70-es évek végén kezdett el Munkácsy foglalkozni. Békéscsabán látható egy nagy értékű jelenetfotó, [Fényképek IV.] amely azt mutatja, hogy az utcákon „talált" modelleket (többnyire lengyel, orosz zsidókat) beöltöztette, s a kompozíciót megtervezte. A fényképet egyik társaságbeli barátja, De Suse készíthette 1880 szeptemberében. Ezen mindenki a helyén volt, csak az anya gyermekkel figurát helyettesítette egy bekötött fejű férfi egy kaucsukbabával. Modelljei közül Cesare Leonardi (Jézus) és Nicola Demario (álló zsidó) neve ismert. A kép nem készült el a Szalon nyitására, 1881 kora tavaszára, bármennyire is igyekezett. Vele sem tettek kivételt, elutasították a késve beadott képet. Sedelmeyer nem tétovázott: saját La Rochefoucauld utcai palotáját bocsátotta rendelkezésére. Talán még őt magát is meglepte a Le Christ devant Pilate hatalmas sikere, a látogatók többezres tömege. A Szalon kiállítása jelentéktelen eseménynek tűnt a Krisztus-kép bemutatása mellett. A májusi és júniusi párizsi lapok tele voltak Munkácsy dicséretével. Volt, aki kizárólag művészeti szempontból méltatta, sokan azonban vallástörténeti oldalról kritizálták. „Ez az én Krisztusom, én éppen így fogtam fel mint filozófust, mint embert!" - nyilatkozott Ernest Renan vallástörténész, akinek Jézus élete című könyve hatott Munkácsyra. Ez a kijelentés különösen okot adott arra a kérdésre: vajon vallásos vagy forradalmi, netán nihilista kép - ahogy egy orosz herceg nevezte - a Krisztus Pilátus előtt? Sedelmeyérnek arra is volt gondja, hogy kivédje a képet ért egyházi kritikákat. Megnyerte a párizsi Szent János Társulatot, amelynek rendezvényén Désiré La verdant olvasta fel tanulmányát a képről. Nyomtatásban is megjelent beszéde, s a füzetben helyet kapott Guéneau de Mussy tanulmánya és az addig megjelent sajtóméltatások sora. La verdant megállapította, hogy a magyar származású Munkácsy vallását gyakorló, áhítatos keresztény, festménye pedig igazi evangéliumi dráma. „Anélkül. ] jgy tagadnók egy istenibb alkotás lehetőségét, kijelentjük, hogy láttuk Jézus Krisztusnak egy igaz és igen szép képét" - írta. Albert Ré ville, a Collége de France vallástörténeti tanára így nyilatkozott: „íme a műítészek és egyúttal a történelem Krisztusa, oly Krisztus, minőnek azt a hívők és egyúttal a xix. század szabadgondolkodói is képzelik. E kép nemcsak a művészet, de az eszmék történetében is korszakot alkotó". Ez az értékes könyv megtalálható Békéscsabán éppúgy, mint a bemutatót követő bankett meghívója. (Dokumentumok II. 4.). Sokan írtak erről a bankettről, amelyet a Continental Szállóban rendeztek Munkácsy tiszteletére 1881. június 22-én. A főhelyet Jules Breton és Renan foglalták el Munkácsy mellett, jelen volt Antokolszkij szobrász, Sedelmeyer, 11