Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

„Nagybátyám időközben egy kis tanyát bérelt és újra nősült... azaz helyesebben szólva... hogy is mondjam csak... egyszóval kiköltözött a tanyára az Omaszta-lánnyal és egy kis babával." Ezután következik az asztalosság felajánlása Miskának úgy, ahogy mi is idéztük. Munkácsy stílusa jól érzékelteti, hogy Reök második házasságában akkoriban volt némi elhallgatni való. Erre alapozta Oltványi azt a véleményét, hogy az adott „fonák helyzetben" Miska sürgős eltávolítása vált szükségessé. Oltványi minden bizonnyal közel áll a valósághoz. Munkácsy 1855 elején kerül az asztalos műhelybe. Reök István és Omaszta Mária első gyermeke, Iván 1855. május 26-án született. Való tehát, hogy Reök István ebben az időben kerülhetett össze második feleségével, akivel nem volt megesküdve, mert első feleségétől a törvények szerint nem válhatott el. S a „törvénytelen" házasság döntő lehetett Reök életében is. „Fonák helyzete" valószínűleg lehetetlenné tette azt a szerepet, amelyet két éven át vitt a csabai úri osztály körében. Elsősorban ezzel magyarázhatjuk hirtelen elvonulását a közel három mérföldnyire lévő gerendási tanyára, ahol 12-13 évig élt visszavonulva. Reök ugyan 1856 őszéig megtartja városi lakását is - szerződése kötötte, vagy ügyvédi tevékenységét kívánta folytatni? - de Munkácsy szerint csak vasárnaponként jött be a tanyáról. Hogy a gyermek születése milyen titkolózásra kényszerítette a szülőket, jól érzékelhetjük a gyermek keresztelésénél: Természetes lett volna, hogy a közeli Orosházán vagy az illetékességi helyen, Békéscsabán kereszteljék, ehelyett Orosházán túl, egy faluban, Bánfalván, a mai Gádoroson anyakönyvezték. A bejegyzés szerint a szülők sem lakóhelyüket, sem a gyermek születési helyét nem fedték fel, bár erre külön felszólították őket - a felszólítás tényét külön bejegyezték -, s helyette vállalták az „itinerarius" (vándor) bejegyzést a lakhely rovatába. Házasságuk csak 17 év múlva, 1871-ben válhatott törvényessé. Ekkor tudott elválni első feleségétől, s miután felesége evangélikus hitre tért át, augusztus 6-án végre megesküdhettek- újságolja örömmel a hírt Munkácsynak. S bár Reök elvonulását elsősorban második házasságával magyaráztuk, ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy épp 1854 nyarára megtörtént a Bach-rendszer adminisztrációjának kiépítése. Olyan rendszeré, amelynek kiszolgálására Reök nem vállalkozhatott. Ez is hozzájárulhatott, hogy feladja szellemi foglalkozását, és birtokot bérelve kövesse a deáki passzív rezisztenciát. A halála után megjelent nekrológok is politikai tettet láttak gerendási elvonulásában. S amikor 1860 őszén újra megjelenik a politika porondján, Bach bukását, az alkotmányosság visszatérését ünnepli az ország. Visszaállítják a megyerendszert, amelyben a negyvennyolchoz való ragaszkodás jelképeként az egykori negyvennyolcas tisztviselők kapnak helyet - így Reök István is megyei tisztviselő lesz. 50