Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Gerendás nemcsak Reöknek adott menedéket. Ide vonult vissza birtokára Beliczay István földbirtokos is, meg Csaba másik ügyvédje, Urszinyi Andor (1848ban a község bírója, aki épp Reökkel együtt kapta vissza diplomáját 1853-ban), s ki tudja, hányan vannak még, akikről nem szól a krónika. Hosszan időztünk az okok felsorakoztatásával, amelyek közrejátszhattak abban, hogy Miska elkerüljön nagybátyjától. Szükségünk volt erre, hogy megfelelően értékelhessük azt a tettet, amely mérhetetlen szenvedésnek tette ki a nagy művész ifjúkorát. S az okok után hadd említsek még egy adatot Munkácsy fiútesvéreiről: a három Lieb-fiú közül még kettő lett asztalos, pedig nevelőapjuk aligha jutott olyan sorsra 1849 után, mint Reök István. Igen ám, de Reök egy nagy tehetség kibontakozását akadályozta azzal, hogy az asztalospályára kényszerítette, s nem rajta múlott, hogy Munkácsy tehetsége nem veszett el egyszer s mindenkorra! - mondhatnánk. Csakhogy a zsenit nem olyan könyű a gyermekkorban felfedezni! József Attiláról írta nemrég egy makói tanára, hogy midössze kiváló tanulót láttak benne, s nem sejtették, hogy legnagyobb költőink egyike lesz. Pedig Attila akkor már érettségiző diák volt, versei jelentek meg, s a tanár „szakember" a tehetség megítélésében. Mindezt nem Reök István védelmében mondtuk el, csupán a helyzet összetettebb, reálisabb bemutatása volt szándékunkban, s ennek alapján értékelni egy ember tettét, magatartását. S most térjünk vissza történetünkhöz: az asztalosság kezdetéhez! Miska beleegyezése után Reök a szerződés után látott: „Másnap... egy asztalosmester jött el hozzánk, akivel kitaníttatásom feltételeit kellett megbeszélni. Nagybátyám azt szerette volna, ha jobban bánnak velem, mint a többi inassal. Ami azt jelentette, hogy ne végezzek én is egy csomó olyan munkát, ami nem tartozik az asztalosmesterséghez, így például vízhordást, disznóetetést és ehhez hasonlókat. Eltartásomért Reök bácsi évente tizenkét forintot fizet és négy zsák búzát ráadásul. A kitaníttatás ideje három és fél év. Tíz éves múltam hat hónappal, amikor nagybátyám és Langi mester aláírták a szerződést ... A türelmetlenség láza gyötört, már alig vártam, hogy új, azaz első foglalkozásomat megkezdhessem... Gyorsan kiruháztak. Szalmazsák volt a derékaljam, ehhez adtak párnát és pokrócot. Reök bácsitól megkaptam az ezüst evőeszközt, ami még apám hagyatékából maradt. Aztán Langi mesterhez vittek." Miska távozása egyben azt is jelenti, hogy ezután nem tudjuk életútját a Reökre vonatkozó levéltári dokumentumok feltárásával követni - bár ilyen is alig-alig 51