Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

dolat, hogy asztalos leszek, mindenesetre nagyon tetszett. Mezítelen lábakkal szaladgálhatok az utcán, az ingujjamat felgyűröm és kötényt kötök magam elé, ahogy ezt a többi inasgyerekektől láttam... A kilátás ragyogónak ígérkezett. Elragadtatással fogadtam az ajánlatot, s azt gondoltam magamban, hogy Istenem, csak nagybátyám valahogy másképp ne határozzon... Miért örültem olyan nagyon, hogy asztalos leszek? Nagyon könnyű rá a felelet. Tanulni nem igen szerettem. Kis pajtásom, Vidovszki elutazása után, dacára kölyök-koromnak, éreztem tétlenségem hátrányait. A közös tanulás abbamaradt és féltem, hogy újra bátyám keze alá kerülök. Legelőször is az foglalkoztatott, hogy ettől megszabaduljak, azután meg mulattatott az igazi gyalulás, szegezés, fűrészelés, meg a mezítláb való futkosás is kimondhatatlan örömmel töltött el. Ebben a korban még nem gondolkoznak azon, hogy mi különbség van foglalkozás és foglalkozás között. Az érem másik oldalát nem ismertem, hát miért ne örültem volna?" Munkácsy tehát nem szeretett tanulni. Ez már az önéletrajz korábbi részeiből is kiderült. Azt is említettük, hogy ez a magatartás szöges ellentétben állt Reök alaptermészetével, egész életfelfogásával. Reöknek igen rossz véleménye lehetett Miska szorgalmáról, akaraterejéről. Ezzel magyarázhatók az Emlékeimnek azok a részei, ahol Reök kételkedik Munkácsy következetes, kitartó munkára való alkalmasságában, s ahol felháborodásának egyik rugója épp Miska feltételezett álhatatlansága. (Próbálkozásai az asztalosság abbahagyására, fogadtatása Gyulára érkezésekor, Reök tiltakozása Ligetinél, hogy festőt akar belőle nevelni.) Mindez azonban csak magyarázat, miért mondott le Reök oly könnyen Miska taníttatásáról. Saját gyermekeinek útját sokkal következetesebben irányította volna, s aligha egyezett volna bele deklasszálódásukba. Ezt nemcsak az utókor rója fel, hanem akkori környezete is. Amikor Miska boldogan újságolja Vidovszkynénak, hogy asztalos lesz, „a néni... gondterhesen csóválja a fejét, természetesen nem értettem, hogy ez mit jelent. " Később pedig, amikor mint asztalosinas egy hideg téli estén a temetőcsősz házába szorul be melegedni, s elmondja, hogy Reöknek és Steineréknek rokona, a csősz felesége meglepődve kérdi: „Szegény gyerek... Mégis Langinál szolgálsz?" Ha le is mondott Reök Munkácsy taníttatásáról, korai inassorba adása még így is indokolatlan. A harmadik ok Reök második házassága lehetett. Erre Oltványi Imre hívja fel a figyelmünket. Amikor összehasonlította az Emlékeim nyomtatásban megjelent szövegét a francia nyelvű önéletrajzi levelekkel, néhány kihagyott részt fedezett fel a kéziratban, köztük Reök második házasságának említését is. Az Emlékeim általunk is idézett sora - „s én Reök bácsi nyakán maradtam" - után ugyanis az eredeti kéziratban még a következő szöveg található (Oltványi fordításában): 49