Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

A megyefőnök bekéri az ismeretlen francia darabok, sőt a népdal szövegét is, de aztán június 14-én engedélyezi az előadást. Július 10-én Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékát kívánják előadni. A megyefőnöktől megkapják az engedélyt, de a főszolgabíró itt is köteles jelen lenni polgári biztosként, hogy a kellő rendre felügyeljen, és hogy a „műkedvelő társaság semmi más politikai színezetű tárgynak vitatkozásába ne avatkozzon." (Egyébként a próbák idejét is be kellett jelenteni a főszolgabírónak.) A Csalódások előadása megtörtént, erről a Magyar Hírlap augusztus 5-i száma tudósít bennünket. Ha Reöknek nem is tudunk ebből az időből más foglalkozásáról, némi magánügyvédeskedése kivételével, ezek a próbák eléggé leköthetik délutánjait és néha estéit is. S az esték? Munkácsy szomorúan jegyzi meg, hogy az estéket nem tölthette nagynénjénél. Különösen télen korán sötétedett és bajos volt a hazamenetel. „Mihelyst sötétedni kezdett, lámpásokkal a kezünkben nekiindultunk az útnak, ezt az elöljáróság parancsolta meg, hogy lámpa nélkül nem szabad az utcára lépni. Egész különös képet mutatott a sok, táncoló kis lámpás, ahogy felvillantak a sötétségben. Úgy látszott, mintha maguktól mozognának, aki vitte őket, láthatatlan maradt." Ezután írja Munkácsy, hogy az első tél „minden emlékezetes esemény nélkül múlt el, még csak testvéreimről sem hallottam semmit. " Majd mindössze a vízfesték történetét írja le, meg három-négy sor általános összefoglalót életéről, amikor ismét a tél leírásába kezd. Mindjárt az elején arról beszél, hogy bár tél volt, majd minden este a nagynéninél maradt. Munkácsy tehát két telet említ, s a másodikban fog történni az emlékezetes betyártámadás. Tekintve, hogy szerintünk Munkácsy 1852 májusában került Békéscsabára, a betyártámadás pedig ugyanannak az évnek decemberében történt, így két tél nem telhetett el, s a leírt események 1852 májusa és decembere között történhettek. A csabai esték leírásában Munkácsy a bukott szabadságharc utáni ország hangulatát adja vissza: Steineréknél összejöttek a szomszédok s „a város minden számottevő családja. Omasztra, az öreg házibarát sohasem hiányzott, s rendszerint már délután négy órakor beállított. Mikor a férfiak így együtt voltak, a politikáról folyt a szó, és azt is hallottam, hogy az ország szomorú sorsáról beszélgetnek. Ma már megértem, hogy mennyire szükséges volt ez a kölcsönös kibcszélés, ami a lelket tartotta a kis csoportban, akik sokat szenvedtek hazafias érzésük miatt a nagy elnyomás alatt. Alig mertek hangosan beszélni az utcán, hiszen minden pillanatban elfogatásokról hallottunk. Apró semmiségekért, egy szóért, megjegyzésért, vagy valamelyik hazafias vers szavalásáért üldöztek embereket. Aki pedig bör30