Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

tönbe került, az sokáig várhatott, míg ismét visszanyerte szabadságát! Emlékszem, hogy egy öreg tanítót azért csuktak be, mert Petőfinek valamelyik kézírását őrizgette... Ha azokra az estékre gondolok, még most is kísért, mint valami szellem, az elmúlt idő tompa, suttogó hangja, a sóhajtás és a sok panasz... Gyakran látom, ahogy összegyülekeznek barátaink, újságot olvasnak, vagy megbeszélik az eseményeket és én figyelek, mert már elértem azt a kort, amikor érezni lehet, hanem is értünk meg mindent. Nagynéném, aki energikus, okos asszony volt, szintén részt vett a megbeszéléseken." Az utolsó sorok azt is bizonyítják, milyen mély emléket hagyott ez a kor Munkácsy ban, milyen kitörölhetetlenül élt benne a téli esték hangulata. Kép ez a leírás, sejtelmes esti kép - valódi Munkácsy-téma -, csakhogy most ecset helyett szavakkal volt kénytelen festeni. Hogy mennyire igaz ez a kép, szólaltassunk meg két kortársat a bizonyításra. Az egyik Fábry Károly csabai ügyvéd visszaemlékezése gyermekkorára: „Gyermekkoromból élénken emlékszem még reá, mikor disznótorban vagy más családi összejövetelen rá akartak gyújtani egy jó kurucnótára, jó édesapám előbb kiment s körüljárta a házat, nem lappang-e ott valahol valami besúgó kém, vagy megbízhatatlan bestia... Az egész ország meg volt szállva... cseh beamter és idegen katonasággal... még otthon sem volt biztos az ember családja körében, mert nem tudhatta, hogy az ablak alatt nem kullog-e spicli." De ugyanígy ír a nép hangulatáról a csabai főszolgabíró is kötelező havi hangulatjelentésében: „.. .A nép átaljában, tót úgy mint magyar, vagyonosabb úgy mint szegény, értelmesebb s műveltebb osztályú és köznép, mindenütt csendes és türelmes ugyan: de ezen csendes lepel, ezen türelmes arc, a belső nyugalom hiányával vagyon. A nép áltáljában aggódó és az elégedetlenség jelei, - melyek fájdalommal vegyítvék látszanak, tetteiben, magaviseletében, gondolatjaiban. A nép most is egy más jövendő idők megérkezését remélve várja, s azok után sóvárog. Oka ezen várakozásnak, részint a leélt idők emlékezetében, részint pedig a népet érintett csapásokban rejlik, mert úgy érzi a nép, hogy családi és némely anyagi tekintetben sok veszteséget szenvedvén, s annak nyomait érezvén semmi jóval nem kecsegteti magát. - Ezen jelentésemet teszem úgy, mint kívántaték, hűen és lepel nélkül." Kik voltak e vigasztalan esték szereplői? Aligha vállalkozhatnánk felsorolásukra. Valakit azonban be kell mutatnunk, mert továbbra is állandó szereplőnk lesz: az „öreg" Omasztát. Tulajdonképpen csak Munkácsynak volt öreg. Egyébként Steinerrel egyidős, ötvenes özvegyember. Két gyermekével, Lászlóval és Terézzel - mindkettő felnőtt korban - élt együtt a szomszédos Körös-parti házában. Reformkori politikus, Kossuth Védegylete Békés megyei fiókjának volt elnöke, majd 1848^49-ben Gyoma országgyűlési képviselője. Mint ilyen, a 31