Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

sem alapján karoltam fel ügyét és célom az, hogy képességének fejlesztését tehetségem szerint előmozdítsam. »Tehát ön komolyan hiszi« - kérdé - »hogy belőle művész válhatik?« »Igen« - felelém határozottan. Akkor fölugrott ülhelyéből, és izgatottan kiáltá: »Miska és művész!!«" Aztán elmondja, hogy az írás-olvasást is alig tudta megtanítani vele, s azért adta asztalosnak is, s most is azzal a szándékkal jött, hogy térjen vissza „tisztességes mesterségéhez." Ez az ismert Reök-kép, aki a végsőkig igyekszik visszatartani Munkácsyt a festőpályától, s még akkor is viszszakövetéli, amikor már áldozatkész kezek irányítják pályáját. De akkor melyik Reök írta néhány hónappal előbb a leveleket, hogy támogassák Miskát, talán lesz belőle valami? Miért kérte, ítéljék meg tehetségét, mert ő nem ért hozzá? Reök magatartásának kettősségét aligha magyarázhatjuk meg, legfeljebb annyit olvashatunk ki Ligeti soraiból, hogy továbbra is kételkedik Munkácsy tehetségében, s a pályához szükséges akaraterőben. „Ki hitte volna?" - ismételgette Ligetinek évek múltán, amikor Munkácsy sikereiről érkeztek hírek a távolból. Nemcsak Reök volt így. Ligeti véleményében kevesen osztoztak, s „egyesektől még megtámadtatást is kellett irányában kifejtett buzgalmamért eltűrnöm" - írja Ligeti. GERENDÁS-BÉKÉSCSABA (1865. SZEPTEMBER-1866. FEBRUÁR) Mintegy húsz hónapig élt Munkácsy Pesten, majd első külföldi tanulmányútja következik: Bécsbe megy Rahl híres festészeti Akadémiájára. Fél évet marad itt. Tanulmányai mellett megfesti a Felolvasás és a Húsvéti locsolás című képeit meg néhány arcképet. Készülő munkáihoz parasztruhákat kér nagybátyjától, aki hiába próbálkozik kérésének eleget tenni. Munkácsynak 1865. június 10-én, még Bécsből írt levelére július 8-án válaszol: „... a paraszt ruhával hónapok óta kecsegtettelek, most erről a comissióról végképp lemondok, próbáltam így s amúgy, sehogy se sikerült venni, egész ruhatárt ki nem futja, amúgy pedig ígérik, de nem kapni, nincs a parasztoknak felesleges ruhájuk s nem örömest adják ám kölcsön. Azonban e részben másképp segíts magadon, vagy nézz be az országba, nem kell a viseletnek épp alföldinek lenni, vagy ha mód s idő lesz, látogass meg. Ha lejöhetsz, itt néhány arcképet festenend lesz alkalom - úgy hiszem." 135