Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Munkácsy még júliusban otthagyja Bécset, s előbb Pestre, majd Reök invitálására s a kecsegtető gondolatra, hogy arcképet festhet - ami a legelőnyösebb kereseti forrás volt-, leutazik nagybátyjához Gerendásra. Gerendási életéről hosszú levélben számol be egykori bécsi lakótársának, Engel Gyula orvosnövendéknek: Gerendás puszta {up. Csorvás, Békésmegye) 1865.szept.22

. Kedves Gyula pajtás! Bécsből elutazván Pesten tartózkodtam egy kevés ideig. Innét utamat továbbfolytatva, lejöttem az Alföldre, s beszegődtem pusztai betyárnak. Lakom a bátyámnál, gondom oly kevés, hogy egyszerre könnyen a nyakamba veszem s bebarangolom vele a tanya környékét. Ahol szép lányt sejtek, betekintek hozzá egy párpislantásra és ez oly szíves, magyar vendégszeretetben részesít, hogy egészen ottfelejtem magam; úgyannyira, hogyha reggel mentem, azon veszem észre magam, hogy rám esteledett. Ekkor aztán ismét hazasietek, egyet alszom az ilyen kedvesen telt nap után, s reggel, megelőzve a napot fölkeltében, kilesem szemében az örömkönnyet, amely benne ragyog, midőn első sugaraival szerelmesen átkarolja a földet, 136 Munkácsy 1864-ben Eredeti fénvkép Legújabbkori Történeti Múzeum Fotóarchívuma