Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

maradt vázlatkönyve is ebből az időből származik, benne nem egy rajz keltezése bizonyítja, hogy 1861-ben rajzolta. Köztük a „Reök bácsi kunyhója" címűt 1861. május 30-án - nyilvánvalóan Gerendáson. Ehhez a rajzhoz fűződik a legismertebb hagyomány: Nyár küszöbén jártak. A gerendási birtokon a munka dandárja közeledett - szükség volt Miska jelenlétére, hogy a béresek munkáját vigyázza. О azonban ahelyett lerajzolta a csősz kunyhóját. Itthon megmutatta a rajzot nagybátyjának, akiből azonban előbb a gazda bosszankodása tört ki: „Kutya terengette, hát még most se igazították helyre a vityilót!", s csak aztán értékelte Munkácsy ügyességét. A rajz mindenesetre megmaradt, a kis történet pedig nagyszerűen mutatja Miska és nagybátyja két külön világát. Zsilinszky szerint „Munkácsy különösen szeretett a pusztán lakni. Ha csak tehette, kiment, azon cím alatt, hogy segít a gazdaság körül. De az ő segítése abban állt, hogy verebekre lövöldözött, madárfészket keresett, lóháton nyargalászott, tejes köcsögöt és befőttes üveget vizsgált - és a szomszéd bérlők lányainak udvarolgatott." 17 éves volt. A Gerendásra kijáró Miskáról szól a már említett Vidovszky feljegyzése: „Nyáron kinn lakott Gerendáson a tanyán, de azért gyakran be is jött, s mint Pista bácsi monda, ott sem lehetett használni, mert egy alkalommal, mikor éppen nyomtatás volt, Miska a szérűn nem volt lelhető, hanem benn volt a szobában egy öreg béres fiának lerajzolásával foglalkozva, ki igen jó modellnek vált be, mert roppant csendes volt. " Ugyancsak korai gerendási történetnek tekinthetjük Munkácsy esetét az ottani betyárokkal. A történetet Lázár Béla jegyezte fel: „Mielőtt Szamossyhoz került volna, betegeskedvén, Gyulán tartózkodott. Nagybátyja a gazdaságban, Gerendáson foglalkoztatta. Szabad idejében azonben szenvedélyesen rajzolgat. Egy kis kalandját beszélte el nekem egykori szomszédnője, egy szakiskolai felügyelő özvegye. Abban az időben nagyon elszaporodtak az alföldön a szegénylegények. Munkácsy nagyon szeretett volna egyet elevenen látni, mind azon törte a fejét, hol találhatna ő egy ilyen igazi betyárra. Hallja aztán, hogy a gerendási csárdába gyakorta betérnek ilyen vendégek. Felkeresi hát a csárda Fikker nevű bérlőjét, s megkéri, hogy egy este, ha szegénylegény vendégei leszenk, küldjön érte, mert szeretne egy ilyent lerajzolni. A kocsmáros megígérte, hogy tudatja vele a jó hírt: Itt vannak a betyárok. Csakugyan megérkezett egy csapat, szíverősítőt kaptak be egy új vállalkozás előtt. Miska hírt vesz, odamegy, leül egy sarokba és elkezdi rajzolni az egyiket, akinek a fizimiskája különösen jellegzetesnek tetszett. Egy ideig nyugodtan dolgozhatott, a legények rá sem hederítettek, de aztán az egyik, akit Miska erősen 105