Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

szemügyre vett, feláll és odamegy hozzá, megnézi, mit csinál ott ez a legényke? A kocsmáros észrevette, sietett Miska segítségére és biztosította emberét, hogy Miska egy ártatlan rajzolgató s a legény mintha megnyugodott volna. De a bandavezető élt a gyanúperrel. Hiszen erről a rajzról - mondja - emberemet fel lehet ismerni. Talán a vármegye számára csinálja az a gyerek a rajzot! Egykettő! Miskát kipenderítették a kocsmaajtón. A rajzot szétszaggatták, s utánahajították. Még ugyancsak örülhetett, hogy épkézláb menekülhetett." A történet nyilvánvalóan hiteles. A helyszínt azonban aligha tudjuk megrajzolni. Fikker György nevű csárdabérlő valóban élt, 1855-ben a szentmiklósi csárdában találjuk, de később nem találkozunk a nevével. Egy adatközlő szerint Fikker-csárdának a nagygerendási vagy Inkey-csárdát nevezték. Reökhöz sokkal közelebb volt a kisgerendási csárda, melyet 1860-ban egy Wagenhoffer nevű cipész bérelt, s közel volt az Apponyi-majorsághoz. A másikat, Steiner egykor a betyárok miatt rossz hírű csárdáját a betyárüldözés idején megszüntették. Ez épp a Reök-birtokon lehetett. A betyárok jelenléte is bizonyítható, mert a megye október 5-én körjáratot rendel el ellenük, hogy megpróbálja kézrekeríteni a 9 főből álló betyárbandát. A vázlattömb rajzai mellett Munkácsy egyéb műveiről is tudunk, így első festményének tartott Madonna képéről. 1861-ben Békéscsabán több képet rajzol. A Szulimán család jó ismerőse volt Reöknek. Szulimán István szintén gerendási bérlő volt, fia, Ödön Munkácsy aradi pajtása. Most a kisebbik fiút, Ákost rajzolja le a jegyzet szerint Szulimánék Gyulai úti házában 1861-ben. Ismertebb a Szulimán Jolánról készült rajz születése. Fia - ifj. Bartóky József - a századfordulón maga mondta el az édesanyjáról készült kép történetét: Munkácsy sokszor megfordult házukban Reök Istvánnal és még inkább egyedül. A fiúkkal jó barátságban volt, akik nem gúnyolták művészi hajlamaiért. Egy ilyen alkalommal megkérte édesanyját - akkor még Szulimán Jolánt -, engedné meg, hogy lerajzolhassa. „Édesanyám szívesen vállalkozott erre, s mialatt Munkácsy rajzolt, évődött vele, hogy gyöngyöket a nyakán szépen megrajzolja ám! Munkácsy elkészült a rajzolással, s volt nagy nevetés, hogy egypár gyöngyszemet csak azért is négyszögletesre rajzolt. Az arckép hasonlósága ellen nem volt kifogás, és a képet be is rámázták. A kép azóta megszakítás nélkül a mi tulajdonunkban van." Gyula, Csaba, Gerendás a tanúi Munkácsy életének 1861-ben. S most adjuk át a szót ismét Munkácsynak! „Csakhogy a láz nem múlt el, s napról napra gyengébb lettem. Néha összeestem, elájultam, de mindez csak élesztette bennem az új lángot. Nagybátyám végre is aggódni kezdett folytonos betegeskedésem miatt, s megunta az orvos egyhangú receptjeit. Kijelentette, hogy ő maga fog meggyógyítani: homeopatikus módszerrel, amellyel - szerinte - csodákat lehet elérni. (A homeopatikus gyógymód lényege az, hogy olyan gyógyszereket alkalmaznak kis mennyiség106