Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

lai családok emlékezetében gyűjtésem idején - mintegy harminc éve - élt ez a hagyomány. Magam is beszéltem olyan emberrel, aki 1905 körül hallott Munkácsy gyulai asztalosságáról. Egy másik, akkor már 90. évét is meghaladó egykori asztalosmester Munkácsy után húsz évvel került Oláh György műhelyébe. Szerette a mesterségét, s kis játékbútorokat készítve igyekezett minden bútordarab elkészítését megtanulni. A mester meg is becsülte szorgalmát, s egy alkalommal azzal dicsérte meg, hogy „lassan olyan ügyes leszel, mint Munkácsy volt." S ha még mindig kételkednénk, hogy Munkácsy nem feledhette el az asztalosságot, mert Oláh György műhelyében mindennapos volt, szólaltassuk meg Oláh György unokáját, akivel még gyűjtésem idején beszélhettem: „...csak arra emlékszem, hogy nagyapa nagyon haragudott rá, mert mindent összefirkált." Bebizonyítsuk azt is, hogy Munkácsy szeretett firkálni? Maga említi, hogy Csabán mennyire csábították a fehér deszkák a rajzolásra, amit azonban rögtön le is gyalult. Gyulán Fischertől hazafelé a házak fala csábította firkálásra, sőt Aradon is haragudott rá Albrecht, mert mindent összefirkált. Azt hiszem, minden kételkedés nélkül elfogadhatjuk a Munkácsy asztalosságáról fennmaradt hagyományt - egy kis helyesbítéssel. A visszaemlékezők természetesnek vették, hogy a műhelyben foglalatoskodó Miska inas vagy legény lehetett. S itt tévedtek. Munkácsy nem volt és nem lehetett inas, sem segéd. Ezt nemcsak hónapokig tartó betegségével bizonyíthatjuk, hanem Odry visszaemlékezésével is, akinek feltűnt, hogy Miska sohasem járt munkába, mindig Szamossynál tartózkodott, „tehát már nem volt asztalosinas" - állapítja meg. Mi tehát a valóság? Portörő visszaemlékezése egyszerűen a lakásuk udvaránszabadon élő Miska alakját eleveníti meg. Mennyire egyszerűbb ezután a „tudományos" Miskát elképzelnünk, aki csak „hajkurászta" a mesterségét, és „már firkantotta is", ha meglátott valami érdekes témát. A fütyörésző Munkácsy is valóság, s még felnőtt korából is ismert, hiszen nem egyszer szórakoztatta ezzel vendégeit. Munkácsy ugyan nem említi, de bizonyítható, hogy ebben az időben ki-ki járt nagybátyja gerendási birtokára is. A hagyomány szerint Reök bácsi küldte ki néha, hogy a béreseket ellenőrizze, maga a megyei ügyekkel volt elfoglalva. 1861hez fűződnek első gerendási emlékei, s ebből az időszakból maradtak fenn első rajzai. Később - 1862-ben és 1865-ben - ismét visszatér Gerendásra, de akkor már nagybátyjával együtt kinn is lakik, így gerendási tartózkodásával kapcsolatos emlékei közül az 1861-ben történtek több-kevesebb biztonsággal elkülöníthetők. Ezek az emlékek az örökké rajzoló Miska alakját idézik. Rendszeres rajzórákat ugyan még Aradon, Nagy Péter rajziskolájában kezdett venni, de „főfoglalkozásává" csak Gyulán vált a rajzolás. Érthető hát, ha régi szenvedélyének hódolva örökké témát keresett, s alig törődött mással. Első meg104