Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

sunkba Miskát, aki másfél évtized alatt annyi szenvedést s oly kevés örömet élt át. Megható kép, de vajon igaz-e? Kétségkívül ez volt gyermekkorának lényege. Később is gyakran beszélt erről bizalmasabb barátainak. Elete mégsem ennyire egysíkú. Nem szépíteni akarom Munkácsy gyermekkorát, csak kiegészíteni az általa megrajzolt életet. Odry visszaemlékezése valamivel közelebb hozta hozzánk Miska hétköznapjait: Szamossy és Miska együttlétének baráti hangulatát, a műteremben dolgozó Miskát örökítette meg. Egy másik visszaemlékezés az asztalosműhelyben lábatlankodó legényt fedezi fel. Az elbeszélő Portörő Károly maga is asztalosinas volt, Munkácsynak öt évvel fiatalabb kortársa: „Az öreg Portörő úgy emlékszik vissza Miskára, mint aki 'tudományos' volt - írja a Békés 1935-ben, megszólaltatva az öreg mestert - s inkább rajzolt, mint a mesterségit folytatta. Minduntalan faképnél hagyta a műhelyt és Gyulát s megugrott Békésre meg Csabára. 'Csak hajkurászta a mesterségit Miska' s gondolata mindig csak azon volt, hogy mit és hogyan rajzoljon le s elég volt neki csak meglátni valamit, 'már firkantotta is, olyan fráter vót' ... s mikor Oláh György asztalosmesternél a kapu alatt a koporsókat festette, vetvén rájuk az ornamentumot, mert akkor festették és nem papírból ragasztották, Miska vidáman fütyörészett és betyárkodott. Fütyörészett és betyárkodott, ha gondolatban is, nem sokat törődvén vele, hogy örökhajlékon futkároz az ecsetje. Koporsó, tulipános láda, igencsak egyre ment nála, ha kedve jött fütyölt, vagy törte a fejét a 'fráter', hogy mit kellene 'firkantani'..." A visszaemlékezés stílusa, szóhasználata lehet egyéni - s ebben az esetben nagyon is érezhető az öreg asztalosmester hirtelenkedő természete -, de a kiérezhető valóság mégiscsak Munkácsy életének egy sajátosan gyulai vonása: a mesterségét csak 'hajkurászó' asztaloslegény alakja. Ne feledjük! Portörő 12 éves inas volt, akiben így rögződött Miska különös asztalossága: egyszer jelen volt a műhelyben, máskor meg „megugrott" onnan. így csak az viselkedhetett a céhvilágban, aki nem volt leszerződve, s csak szórakozásképp, unaloműzésképp ment le az udvar végi műhelybe, amely bérelt lakásuk udvarán volt. Első pillanatban ellentmond ennek Munkácsy önéletrajza: „Az asztalosműhelyt elfeledtem, minden bajjal és szomorúsággal együtt. Kísértetmesének tűnt föl minden emlékem mesterségemről..." A mesterség „hivatalos" részét valóban elfeledhette, de az asztalosműhelyt aligha. A gyulai szájhagyomány ugyanis erősen állítja, hogy Munkácsy „inaskodott" Gyulán. Ennek első írott emléke a Békés egyik cikke 1900-ból: „... itt dolgozott mint asztaloslegény, festette a tulipános ládákat, amelyekből régi gyulai földműves családok körében számos darab található." Néhány évtized múlva ugyancsak a hagyományra hivatkozva állítja Kohn Dávid újságíró, hogy sokat dolgozott Oláh György asztalosmesternél tulipános ládákat festegetve. Régi gyu103