A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Palov József: A szarvasi múzeum múltjáról és jelenéről
A szarvasi múzeum múltjáról és jelenéről megszűnt Múzeumok és Műemlékek országos Központjának hatáskörét a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vette át. Ennek kiállításrendező csoportja valósította meg a Tessedik Sámuel Emlékkiállítás - Szikjavítás hajdan és ma című első állandó múzeumi kiállítást, amely 1954. október 10-én nyílt meg a kiutalt lakóházban. 11 Az épület első helyiségében a XVIII-XDC. századi növénytermesztés és állattartás tárgyi emlékei szerepeltek, a következőben Tessedik relikviái, kéziratai, könyvei és tanulmányai, a korabeli városi térképeken ábrázolt utcarendezési elgondolásai (1. kép 1), néhány szarvasi céh és kismesterség eszközei, termékei és iratai. Az utolsó helyiségben kerültek bemutatásra a szikesek talajtani vonatkozásai, növényei és állatai, a tessediki és a mai talajjavítás dokumentumai és makettjei (1. kép 2). n Úgy látszott, hogy az állandó kiállítás megnyitása után a múzeum korábbi kritikus helyzete megszűnik. Az átmeneti stabilizáláshoz némileg hozzájárultak az 1954-57-ig nagy helyi érdeklődés mellett végzett régészeti ásatások, valamint a tematikus néprajzi gyűjtések. Ezek elvi alapja az volt, hogy a megvalósított állandó kiállítás inkább a jelent szolgálja, az ásatások, a néprajzi és helytörténeti tárgygyarapítások viszont a jövőt is. A szórványos leletmentésektől eltekintve ebben az időben Szarvason és környékén a következő jelentősebb ásatások valósultak meg hivatásos régészek vezetésével 13 : Káka-Kettőshalom (1954-55, honfoglaláskor, Szabó János Győző), Káka-halastó (1955, késő-avar, Szabó János Győző), Békésszentandrás-Túl-a-Körös (1956, újkőkor, Csalog József), Décsi Oszolok (1956, honfoglalás- és Árpádkor, Kovalovszki Júlia), Rózsási Állami Gazdaság (1956, Árpádkor, Kovalovszki Júlia), Szarvas-Lenin utca ma Tessedik utca (1957, honfoglaláskor, Gazdapusztai Gyula). A felsorolt ásatások költségeinek nagy részét a szarvasi járási tanács fedezte, a leletek a szarvasi múzeumba kerültek. Az ásatásokkal egy időben - a múzeumvezető törekvései nyomán - folytatódtak a néprajzi gyűjtések, s ezek a következő kismesterségek teljes műhelyberendezésemek megszerzését eredményezték: szőrtarisznyás, pokrócos és kulacsbőröző (1953-54), kovács és lópatkoló kovács (1953-55), csizmadia és cipész (1953-84), kerékgyártó (1953-79), szűcs (1954-86), fazekas (1954-74), szűrszabó (1954-57), fésűs (1954-57), tímár (1954-86), faesztergályos (1954-58), kötélgyártó (1961), szárazmalmi eszközök és szerszámok (1963). Kisebb-nagyobb hiányokkal kerültek a múzeumba a következő kismesterségek tárgyai: kádár (1953-64), kékfestő (1955-82), kalapos (1956), mézeskalácsos és cukrász (1958-72), szíjgyártó (1962-70), kőműves és ács (1982). A kismesterségek mellett gazdálkodási és egyéb néprajzi tárgyakkal is gyarapodott a múzeum. Ilyenek: állattartási, állatgyógyászati, lóherélési, tejgazdasági, növénytermesztési eszközök (1953-80), szőlészeti és borászati tárgyak (1953), népi kerámiák és hangszerek (1953-83), népi bútorok (1953-80, paraszti kötélverő szerszámok (1954),pásztoreszközök (1954), szűrök és ködmönök (1954), a kenderfeldolgozás és szövés 11 1954. október 11-i ügyirat. TSM. 12 Az állandó kiállítás rendezókönyve 1954. július 6-i kelettel. TSM. 13 Ásatási dokumentáció (1954-57), régészeti leltárkönyv. TSM. 439
