A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban tisztségünk bőkezűsége kitűnjék, másrészt szokott jövedelmeink ne csökkenjenek, leg­inkább pedig abból a meggondolásból kiindulva, hogy ennek a mezővárosnak a polgá­rai és lakói fent említett különféle hadjáratainkban dolgaikat és javaikat nem kímélve várainknak idegen kezektől való megőrzésében és más önzetlen segítségnyújtásban irá­nyunkban mindig igen előzékenyeknek és jó szolgálatot tevőknek mutatkoztak és mu­tatkoznak a jelenben is, ezért ezeknek az érdekeknek a tekintetbe vételével mondott Gyula mezővárosunk polgárainak és lakosainak, amely mezővárost más szabad mező­városaink mintájára hasonló mód ünnepélyesen szabad mezővárosnak jelentjük ki, a szabadságnak ezt a kiváltságát engedjük meg, 1 és ez alább leírt cikkelyben fejezzük ki. Mindenekelőtt, hogy a mi Gyula nevű városunkban a mindenkori officiálisaink kö­zül senki se merészelje a polgárokat és lakosokat az alább előadottak kivételével más terhek [viselésére] és szolgálatra kötelezni, hanem legyenek a terhek és szolgálatok alól örökre szabadok és mentesek, csak annyit megtartván azokból, hogy a polgárok és la­kosok kötelesek a mi meghatározott malmainknál a közönségesen gátnak (gaad) neve­zett rekeszt egyenesre igazítani, és ezzel a víz megfelelő oda folyását biztosítani, továb­bá a hidakat a szokásoknak megfelelően megtartani, a szétromboltakat helyreállítani, valamint - amint régtől fogva szokásban volt - fát és bort Gyula várunkba szállítani. Gyula városunk bírója az esküdtekkel - és a mi előbb mondott officiálisaink közül egyik sem - köteles a szokásos szabad hetipiacokat és piacot ugyanott megtartani, és azt a szokásosan felügyelni, továbbá tartozik azon figyelmesebben őrködni, hogy tud­niillik a hazugságok, veszekedések vagy véletlenül történő idegenek okozta egynémely lopások ugyanott ne forduljanak elő, amelyekben dönteni és ítélkezni ugyanannak a bí­rónak és esküdteknek teljes engedélyt adunk. A mi és az officialisai joghatóságából annyit, amennyi tudniillik régtől fogva megvan, sértetlenül meghagyván. Továbbá ha előbb mondott polgáraink közül valakit velünk szemben fej- és jószág­vesztés ítéletében marasztalnak el, akkor - úgy határozunk -, hogy azt az ilyen eset­ben vissza kell tartani számunkra, nehogy az officiálisaink, nehogy az említett bíró és esküdtek az efféle elveszett javakban valamiféle lehetőséget bírjanak, hanem az ilyen bűnös csak egy arany forintot fizetvén előbb említett városunk officiálisainak, a kiesz­közlendő kegyért hozzánk jöhet vagy lehetősége van jönni. A bíró pedig az efféle bű­nös összes javait részünkre lefoglalni és megőrizni tartozik addig, amíg ugyanaz a bű­nös tőlünk kegyelmet nem kap. Továbbá bármely mesterséget űző iparos szabadon jöhet mondott mezővárosunkba, és ott a mesterségét a mezőváros szokása szerint az előbb mondott officiálisaink min­den akadályozása nélkül gyakorolhatja addig, amíg neki tetszik. Egyébként, miként értesültünk róla, eme időkben a Gyula városunkban jelenleg szolgálatot teljesítő sokat emlegetett officiálisaink bizonyos korábban kezdődött go­noszság folytán nagy és kis állataink pásztorait alkalmat találván sokféleképpen zaklat­ták, akadályozták, fogságba vetették, és jószágaikat pusztították, amely dolgot igazán semmilyen módon nem akarunk eltűrni, jelen levelünkkel az efféle zaklatásokat, fog­ságba vetéseket és akadályoztatásokat az officiálisoknak hosszú időre megtiltjuk. Ha 1 Az oklevél bevezető részét Makk Ferenc fordításában 1. Kristó Gyula 1981. 74-75. 363

Next

/
Thumbnails
Contents