A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Blazovich László ugyanis az említett pásztorok bárkivel szemben bármely ügyben vétkesek voltak, az előbb mondott bíró az esküdtekkel azok felett ítélkezni köteles az ugyanott más bírók által megőrzött szokások szerint. Ezen túl bizonyos zsivány officiálisok hozzászoktak, hogy az éj leple alatt csendben az említett városba lopakodjanak, és ott sok, mérhetet­lenül nagy kárt és botrányt okozzanak, az ilyenek közül azokat, akiket rajtakaptak, a bíró és az esküdtek fogva tarthatják és addig azon vár officiálisaihoz kieszközlendő íté­letért és igazságért azokhoz, akikre ez tartozik, kerülnek. Ha ők az ilyenek felett ítéle­tet hozni vagy igazságot tenni akarnak, jól bizony, egyébként ugyanaz a bíró és az es­küdtek mások szokása szerint elítélhetik, és őket bűneik mértéke szerint, amint a jog rendje diktálja, megbüntethetik, és velük szemben a fő vesztés ítéletét is kiszabhatják. Óhajtjuk továbbá, hogy a várban lévő mindenkori említett officialisaink a kézműve­seket, bármilyen ipart űzzenek, saját maguk számára végzett munkára méltó fizetség nélkül kényszeríteni semmilyen módon ne merészeljék, hanem - ha valami munkára szükségük van - a végzett munka és anyag értéke szerint a mestereknek - bárkinek közülük - fizetséggel tartoznak. Elhatároztuk azonkívül, hogy a polgárok és lakosok az említett erdőket, ahogy régi időktől szokás, őrizzék, és felvigyázásukra saját embereiket állítsák, továbbá az erdők hasznát és gyümölcsét régi szokás szerint élvezhetik, officialisaink pedig a polgárokat és lakosokat az [általunk adott] szabadság ezen formájával szemben ne akadályozzák, vagy erőszakosan ne tegyenek olyat, amelyet megtiltottunk számukra, más módon cse­lekedni ne merészeljenek. Továbbá a fent említett polgárok és lakosok összes ingó javaikat, akinek csak akar­ják, annak hagyhatják, életükben és halálukkor a rendelkezés és örökítés lehetőségét bírják. Ha pedig valaki törvényes örökös nélkül hal meg, nincs felesége, nincsenek fiai, atyafiai vagy rokonai, vagyonából két részt arra alkalmas és becsületes, a tanács által kiküldött férfiak a szegényeknek és a mezőváros egyházainak juttassanak, a harmadik részt pedig a város hasznára tartsák meg, ezzel a törvénnyel a polgárok akkora szabad­ságot élvezzenek, amennyivel régtől fogva rendelkeztek. Továbbá ha officialisaink bármelyik familiárisa bármilyen segítség látszata alatt ide­gen kereskedők áruit a mi javaink közé elzárja, és hasonlóan más idegen helyeken a mi jobbágyaink javai hasonló módon elzáratnak, akkor officialisaink az összes dolgot az által tudniillik, akiről kiderül, hogy a tett kezdeményezője volt, hozassák helyre. Végül a polgárokat és lakosokat az összes régi szabadságaikban, jogaikban és szo­kásaikban, amelyekkel ezidáig éltek, meg kívánjuk tartani, sértetlenül meghagyván ugyanúgy a jövedelmeket, szolgáltatásokat és más bármiféle szolgálatokat és kötele­zettségeket, amelyeket nekünk és ebből következően a várunknak régi szokás szerint mindig nyújtani tartoztak. Eme dolog emlékezetére és örök erejére függő, titkos gyűrűs pecsétünkkel megerő­sített oklevelünket kiadtuk. Kelt Bihácson 1496. november 24-én. 364

Next

/
Thumbnails
Contents