A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban vek őrizték meg az utókor számára. Városi jogkönyv nem sok maradt fenn a középkori Magyarországról. Közülük a budai jogkönyv a legismertebb. A budai jogkönyv alapján Izdenczy Ferenc királyi jegyző készítette el Újlak város jogkönyvét 1525-ben II. Lajos király engedélye nyomán.

43 Mivel Újlak Gyula méretű és gazdasági erejű város lehetett, jogállásuk is hasonló volt, talán nem lesz hiábavaló, ha eme jogkönyvről néhány szót ejtünk. Mivel a jogkönyvek joggyűjtemények, nem kereshetjük bennük a pandektisztika által kidolgozott formák szerinti elrendezést. Bennük a közjog a magánjoggal keveredve jelenik meg, sőt a büntető- és eljárásjogi elemek sincsenek igazán jól elkülönítve. Az újlaki jogkönyv öt könyvre tagolódik. Az első főképp a kiváltságokat tartalmazza, de a polgárok viselkedését, a mesterek áruinak minőségét, valamint a bíró és esküdtek választását szabályozó pontok is találhatók benne. A második könyv az ingatlanokkal kapcsolatosan felvett és a kötelmi jog területén használt szabályokat tartalmazza. A harmadikba a büntetőjog artikulusait írták össze. A negyediket az öröklési jognak szentelték, míg az ötödik a vásárbíró tevékenységére, a perjogra és a zálogjogra vonatkozó részeket foglalja magába. Efféle, a városi élet szinte minden területére kiterjedő könyv Gyulán nem keletkezett, de a szabályok részint statútum formájában, részint a köztudatban éltek, és megadták a városi élet kereteit. Bátran állíthatjuk - mert az újlaki jogkönyv szerzője is leírja, hogy az írásba fektetett szabályok nagy részével már korábban is éltek -, hogy Gyulán is megvoltak azok a szabályok, amelyek a bölcsőtől a sírig rámát adtak a polgárok és a lakosság életének. A város alkotmányáról, amely mai kifejezéssel élve a szervezeti és működési szabályzata volt, kevés adat áll rendelkezésünkre. A fentiekből ismeretes, hogy a bírót a tizenkét esküdt választotta. A bíró tiszte egy évre szólt, munkáját az igazgatásban és a bíráskodásban segítették az esküdtek. Az esküdtek választásának módjáról nincsenek adataink, viszont tudjuk, hogy az utcabírók felügyeltek az egyes városrészekre. Választásuk módja ugyancsak ismeretlen. Bizonyára a tehetősebbek soraiból kerültek ki. Scherer Ferenc szerint ezen tisztségeken és testületen kívül 1518-ból ismeretes egy bővebb ellenőrző testület (consules) léte is.

44 E testületben talán a későbbi választott község elődjét fedezhetjük fel, amely ellenőrző feladata mellett szerepet játszhatott az esküdtek választásában is. Hogy volt-e állandó városháza a középkori Gyulán, azt ma pontosan megmondani nem tudjuk. Feltehetően nem. A város ügyeit a mindenkori bíró házában intézhették, mint ahogyan ez hosszú ideig Szegeden is történt.

45 A város ilyen módon kevés tulajdonnal illetve birtokkal rendelkezett. A pecsétje és az iratai képezték vagyonát, amelyek egyúttal kifejezték önálló jogi személyiségét is. Hogy a város módosabbjai miként osztoztak meg a fentiekben már említett földterületeken, amelyeket a földesúrtól bérletként kaptak, nem ismeretes, és nem valószínű, hogy egykoron valamit is megtudunk róluk. 43 Hegedűs 1983.93-175. 44 Scherer I. 94. 45 Blazovich 1995.91. 361