A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
B. Szűcs Irén: Sárhajók a Békés megyei múzeumok gyűjteményeiben
В. Szűcs Irén teljes megoldást nyilván nem jelenthettek. 1870-ben a vásártéri nagy halmot széthordták az utcákra töltésnek. 7 A pallók mellett a múlt század 90-es éveiben megjelentek a tégla járdák is, de az utak kikövezése lassan haladt. 8 Mint az élet egyéb megnyilvánulásai, a közlekedés, a szállítás módjai, eszközei is igazodtak a táji adottságokhoz. Az alkalmazkodás, a találékonyság szép példája a sár hajó, melyet emlegettek még félhajó, csúszó, vontató néven is. Banner János 1912-ben A félhajó címen közzétett kis cikkében más megnevezést nem említ, mint ami a címben szerepel, bár a sárhajó terminust a múzeumi leírások, szakirodalmi említések, valamint a szóbeli közlések alapján általánosnak tekinthetjük. A csúszó megnevezés 8 , melyet Szűcs Sándor használ, a haladás mikéntjéből fakad, a vontató elnevezést pedig minden bizonnyal a lóval való vontatás eredményezte. Balassa Iván a bodrogköziek életét megelevenítő írásában olvashatjuk: „A feneketlen dagonya legyőzésére szolgált a vontató vagy más néven sárhajó. (...) Elibe többnyire egy lovat akasztottak..." 10 Mielőtt rátérnénk a megyénk közgyűjteményeiben őrzött sárhajók részletes bemutatására, ismerkedjünk meg készítésük, használatuk módjával. Banner János szerint nem mesterember készítette, hanem az, akinek szüksége volt rá és módjában állt megfelelő átmérőjű fatörzset beszereznie. 11 Főként a tehetősebb gazdák és a molnárok birtokában voltak sárhajók. Készítésükhöz leginkább nyárfát alkalmaztak. A járművet egy törzsből faragták ki úgy, hogy kb. 1/3 részben kettéhasították, vályúszerűen kivájták, égették, ügyeltek arra, hogy nagyon ne vékonyítsák el. A sárhajó elejét hegyesre, csónak alakúra formálták, hogy könnyebben szelje a sarat. Az orr részbe fa vagy vaskampót erősítettek, erre akasztották a hámfát. A fakampós megoldás egyik változatát így írja le Banner János: (a félhajó) „elejét kissé meghegyezték, azután orrának irányával ellenkező irányban ferde lukat fúrtak s abba jó erős somfa éket tettek (...). A luk körül aztán esetleg két oldalról megerősítés végett vaspánttal (kapoccsal) szegezték össze a félhajó orrát, hogy jobban védje a kiszakadás ellen." 12 Előfordult, hogy vaspánttal a sárhajó oldalát is megerősítették, mint ahogyan az egyik békési darabnál látható, bár erre valószínűleg nem a készítéssel egyidőben került sor, hanem utólag, amikor az eszköz a használatban már megkopott. A sárhajók vége, fara szögletes, a farönk vajaskor 20-25 cm-es részt hagytak itt meg, s csak aztán kezdték mélyíteni, nagyjából 10 cm körüli vastagságig. Oldalmagassága 20-30 cm, de Banner János az 1910-es években még 50 cm-es magasságút is látott. 13 Hosszuk 2 méter körüli, ritkán 3 méteres. A szintén egyetlen darab rönkből kifaragott ősi típusú bödönhajó, bolondcsónak 14 rokona a sárhajó, olyannyira, hogy nemritkán abból alakítot7 SomlyaiG., 1894. 177. *DankóÉ, 1983.510-511. 9 SzOcsS.,é. n. 103. 10 Balassa!., 1975.73. 11 Banner J., 1912. 39. 12 Uő., 1912. 40. 13 i/o., 1912. 40. 14 Herczeg M, 1983. 249. 290
