A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
L. Sinkó Rozália: Adatok Füzesgyarmat népi táplálkozásához
L. Sinkó Rozália Halászat, pákászat, vadfogás A vizek hagyományos haszonvételeiről, a halászat, a csík-, és teknősbékafogás jelentőségéről múlt századi történeti munkák, leírások: Birtalan Szilágyi János, 1 * Osváth Pál, 16 Fényes Elek," Palugyai Imre, n K. Nagy Sándor™ és még fontosabb XVIII-XIX. századból származó levéltári források, beszolgáltatási jegyzékek, peres iratok állnak rendelkezésünkre; alapos áttekintésük, rendszerezésük, a halászat korabeli gazdasági életben elfoglalt helyét, súlyát tisztázhatná. A község jeles krónikása, Gacsári István lelkész az 1830-as évekbeli állapotot rögzítette: „A Vizeket árendába bírják a Halászok ... télen pedig a nagy Sárrétbenn nagyobb kisebb szerencsével csíkásznak, ez fogdosás is többnyire Váradra kerül. Bucsánn a Berettyóban rákot is néha keveset fognak, tavasszal és nyár elején pedig Teknős Békák számosan foghatók... A halaknak nemei leginkább: Potyka, Csuka, Hartsa, igen kevés Czompó vagy Czigány hal, Kárász és Keszeg..." 20 Néhány halászati dokumentum tanulságát Szilágyi Miklós összegezte. 21 A gyarmatiak megújított bérleti szerződések szabályozta feltételek mellett kapták meg az uradalmaktól a vizek és rétek hasznát, s a halászati jogért cserében 250 db teknősbékát és három akó csíkot kellett a communitásnak beszállítani az urasághoz. „A füzesgyarmati halászat aligha lehetett azonos a paraszti önellátást szolgáló, kiegészítő tevékenységgel, hogy a szerszámok ily magas értéke és a bérleti díjak ellenére rentábilis legyen a halászat, a halnak komoly kereskedelmi tételként kellett szerepelnie mind a communitas, mind a halászati gazdálkodásban. A kereskedelem rendszerességét az biztosította, hogy folyamatosan, esetenként írásban rögzített szerződés szerint nagyváradi kereskedőknek adták el a zsákmányt, hogy milyen mennyiségű halat szállítottak Nagyváradra, pontosan nem tudjuk, azt azonban vállalták a szerződésben, hogy minden héten legalább egy szekérrel beszállítanak, s ez igen komoly mennyiséget sejtet." A falu egykori halászdinasztiáinak leszármazottai napjainkban is családjuk foglalkozásáról árulkodó megkülönböztető neveket viselnek, mutat rá Borbíró Lajos füzesgyarmati ragadványnév gyűjteményében, például: Potyka, halász Hajdú stb. 22 A halászok a környék vizeinek legjobb ismerői, az ősi mesterség kései letéteményesei, napjainkig elkészítik az egyszerűbb halfogó eszközöket. 15 Birtalan Szilágyi János: A Biharvármegyei Sárrét leírása 1827. Közli: Györffy István, Aquila, 1920. 60-69. 1. 16 Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járás leírása, Nagyvárad, 1875. 17 Fényes Elek: Magyarország leírása II., Pest, 1847. és Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára..., Pest, 1854. 18 Palugyai Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Hont megyék leírása, Pest, 1855. 19 K. Nagy Sándor: Bihari útirajzok, Nagyvárad, 1884. és K. Nagy Sándor: Bihar vármegye földrajza Nagyvárad város leírásával és a Magyar Királyság rövid áttekinésével, Nagyvárad, 1886. 20 Gacsári István: Füzesgyarmat krónikája, Bibliotheca Bekesiensis 10. Szerk.: Dr. Papp János, Békéscsaba, 1974. 68. 1. 21 Szilágyi Miklós: Jégalatti halászat a Sárréten 1811-ben. In: Bajomi krónika. Szerk.: Dankó Imre, Biharnagybajom, 1973. 123-131. 22 Borbíró Lajos: Ragadványnevek Füzesgyarmaton, 1984. kézirat. 270
