A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szatmári Imre: Középkori templom feltárása Telekgerendás határában
Középkori templom feltárása Telekgerendás határában A templom szentélyének jobbára csak az északi (kevésbé a déli) oldalon elhelyezkedő indítása illetve ívének külső, délkeleti szélének egy kis részlete maradt meg. Többi részét a később beleásott, nagyrészt az alapozás aljánál is mélyebbre hatoló sírgödrökkel szétrombolták. Mindebből azonban bizonyítható, hogy az I. periódus szentélye félköríves volt, s helyét biztonságosan ki lehet szerkeszteni. A templom méretei tehát a következők: hossza 10,7 m, szélessége 5,9 m, a templomhajó belvilága 5,5 x 3,85 m, a szentély belső mérete 3,45 x 3,25 m, az alapfalak vastagsága 100-110 cm, a jelenlegi felszíntől mért alapozási mélysége 130-150 cm. A templom hossztengelye nem pontosan K-Ny-i tájolású, hanem ÉK 18'-DNy 50', vagyis szentélye a keleti iránytól 2'sal tér el észak felé. Az épülethez tartozó járószintet nem találtunk, egykori bejáratának helyére utaló adattal sem rendelkezünk. //. periódus Idők folyamán a falu kinőhette legelső templomát, s az épület befogadóképességének növelése vált szükségessé. Ennek érdekében a régi templomot nem bontották le teljesen, hogy a helyén egy nagyobb, új templomot emeljenek, hanem a korábbi épület egyes falainak felhasználásával a templom kibővítése mellett döntöttek. Ezt azonban sajátságos módon valósították meg, mivel a templombővítésnek egy ritkábban alkalmazott - a Dél-Alföldön megismert középkori templomok között eddig egyedi - módját választották. A templomot ugyanis nem nyugati irányban bővítették, mint ahogy azt például a Gyula melletti - szintén még a középkorban elpusztult - Györké, illetve Szentbenedek faluban 13 vagy a középkori mezőkovácsházi templom esetében 14 tették, hanem a szentélyt lebontva kelet felé toldották meg a régi hajófalakat egy csaknem egészen új templomnak is beillő épületrésszel. Az I. periódushoz hasonlóan ez is félköríves szentéllyel zárult, egyhajós volt, s a szentélyt a hajótól diadalív választotta el. (21. kép 2-3.) A régi és az új falak csatlakozásánál a szentbenedekihez és a mezőkovácsházihoz hasonlóan itt is egy-egy oldaltámpillért emeltek. Az A-B metszeten jól látszik, hogy a kb. 1,5 x 1 méteres alapterületű támpillérek döngölt alapozásának a földje teljesen megegyező színű és összetételű a II. periódus hajófalának alapozásával, tehát azzal egyszerre készült, de az is megfigyelhető a metszeten, hogy a támpillérek alapozási gödrét 20-25 cm-rel sekélyebbre ásták ki. (4. kép, 26. kép 1.) Az így létrehozott alaprajzi megoldás jellemzője az aránytalanság, mert ellentétben a nyugati bővítésekkel, ahol a hívők tekintetét is terelve a szentély felé lépcsőzetesen szűkül a belső tér, itt az épület éppen középen szélesedik ki, s maga a szentély is szélesebb a templom nyugati végénél. Ezenkívül az alaprajzot vizsgálva szembeötlő a korabeli építők szakértelmének hiánya, hiszen az új alapozási árkok kijelölése sem sikerült elég jól. Ez a bővítés aszimmetriájáról, a falvonulatok szabálytalanságáról leolvasható. (2. kép.) De nemcsak ez bizonyítja az építkezés felületességét s a hozzáértés hiányát, hanem az is, hogy az elsőnél lényegesen nagyobb II. periódushoz tartozó falré13 Szatmári 1987. (vonatkozó részek) 14 Bálint 1939. 146-148, XXI. tábla 2. 213