A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

X-XI. századi temető Örménykúton A temető keltezése^ Az előkerült leletanyag értékelése során megvizsgáltuk az egyes lelettípusoknak a keltezési lehetőségeit. A temető használati idejéről az említett tárgyak egyenkénti értékelését összesítve tehetünk megállapításokat. A leletektől függetlenül, de szintén a temetőhasználat idejére vonatkozóan szolgálhat információval a korábbi síroknak a későbbiek ásásakor történt esetleges bolygatása. Ilyen jelenség a temetőben egy kivételtől eltekintve nem volt megfigyelhető, ami arra utal, hogy a sírok megásásakor ismerték a korábbi temetkezések pontos helyét, a felszínen látható sírjelek voltak. Tehát a temetőt nem használták olyan hosszú ideig, hogy a korábbi temetkezések helye feledésbe merült volna a későbbi sírokat megások számára. A leletanyag kronológiai besorolásáról készített táblázat az egyes lelettípusok áttekintésénél már idézett szakirodalmi hivatkozások alapján állt össze, s az ott megállapított keltezési határokat ábrázolja. {12. kép.) A temető használati idejét akkor kapjuk meg, ha a sírokból előkerült tárgyak használati terminusainak az azonos szakaszait keressük meg. A táblázatban felsorolt 16 tárgytípus két csoportra osztható a fent említett szempontok szerint. Az első csoportban azok a leletek szerepelnek, amelyek a korai időszakra, tehát a X. századra vagy a XI. század elejére keltezhetők. Ezeknek a tárgyaknak (vaskengyel, ezüstszalag, bronz fülesgomb, nyílhegyek) a használati ideje a XI. század elején lezárul.

52 Megjegyzendő azonban, hogy a honfoglalás korinak meghatározott mellékletekkel ellátott sírok a Dél-Alföldön, illetve az Alföldnek a Tisza és a Körösök által határolt területén több esetben akár a XI. század első harmadáig is keltezhetők, vagyis ezek a tárgyak nem jelentenek kizárólag X. századi eltemetést." Történetileg is alátámasztható a pogány rítusra utaló mellékletekkel eltemetettek temetési idejének későbbre keltezése az adott területen. A Tiszántúlnak ez a régiója ugyanis Ajtony uralma alatt volt egészen 1028-ig, így a krisztianizáció is csak később, az 1030-as és 1040-es években indulhatott meg. Valójában azonban itt csak a Vata-féle lázadás leverése után vált általánossá a kereszténység.

54 A pogány szokások továbbélése tehát a XI. század elejéig feltételezhető, így az 5. és a 86. sír keltezése a fentiek figyelembe vételével akár a XI. század első harmadáig is elképzelhető. A második csoport leletei a XI. század második harmadától voltak használatban. A Kárpát-medencei leletanyagban való előfordulásuk a X. század végén, illetve a XI. század folyamán indul, és nagyobb részt a XII. század elejére le is zárul (S-végü hajkarikák, sodrott nyakperec, pántgyűrűk, négyszögletes átmetszetű karperec, Salamon illetve I. László király pénzei, stb.). Az első csoport keltezéséhez hasonlóan, itt is figyelembe kell vennünk egyes leletek előfordulási sajátosságait az adott régióban. Az S-végű 51 A temető részleges feltártsági foka miatt a teljes temetőre érvényes kronológiai és betelepítési megállapításaink nem lehetnek. Megfigyeléseink csak az említett csatornaszakasz területén feltárt temetőrészletre vonatkoznak. Elemzésünk is csak a kiásott sírok alapján készült, a temető esetleges későbbi, teljes feltárása mindenképp módosíthatja megállapításainkat. 52 A 86. sír korai keltezését jelzik a sírban talált lócsontok is. 53 Vályi 1994. 391. 54 Vályi 1994. 392. 191