A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

Liska András hajkarikák az Alföldön később, csak a XI. század második harmadában, illetve tömegesen csak a század közepén jelentek meg." Ezen második csoport tárgytípusainak használati terminusai között a közös szakaszt megkeresve, tehát amikor azonos időben létezett az összes előforduló darab, egy viszonylag rövid, alig 30-40 éves időszakot kapunk. Az eltemetések zöme ekkor történhetett. A temető használati ideje ezek alapján két időszakra bontható: az első szakasz a X. századra, talán a század végére, vagy a XI. század elejére esik, a második szakasz pedig a XI. század második felére, utolsó harmadára, a kb. 1065/70-től 1095/1100-ig terjedő időszakra tehető. A korai leleteket tartalmazó sírok a feltárt terület északnyugati részén, egymástól nem nagy távolságra helyezkedtek el. Ide gyakorlatilag csupán két sír sorolható, az 5. és a 86. számú temetkezések. Mindkettő a Maczonkai-domb legmagasabb pontja közelében helyezkedett el, a feltárt terület nyugati határán. A többi sírt a domb keleti lejtőjén, az alacsonyabban fekvő részeken ásták meg. A korai sírok és a többi, ezektől keleti irányban talált, későbbi sírok között nemcsak kronológiai, hanem területi elkülönülés is megfigyelhető. A dombtetőn lévő, feltáratlan terület rejtheti a többi korai sírt, míg - a temető pillanatnyilag megfigyelhető struktúráját tekintve - a domb lába felé eső területeken inkább a későbbi sírok lehetnek még földben. A temetkezések pontosabb időrendi besorolása révén - vagyis az egyes sírok leletegyütteseinek keltezése során - körvonalazódni kezdett a temető betelepítésének egy lehetséges relatív kronológiai sorrendje. Ezek szerint a korai sírok az említett északnyugati részen voltak, a többi temetkezéstől többé-kevésbé elkülönülve (5. és 86. sír). A következő periódus sírjait a temetőrészlet délkeleti részén ásták meg (1., 9., 11., 59. sír és környéke), az ezektől valamivel későbbi sírok pedig tőlük nyugatra helyezkedtek el (26., 79., 83. sír és környéke). A temetőrészlet legkésőbbre keltezhető temetkezései a feltárt terület északkeleti részén kerültek napvilágra (19., 28., 32., 34., 37., 40. sír és környéke). Ezek a megállapítások természetesen nem jelentenek folyamatos, egymás után történő betelepítést, hiszen arra is gondolhatunk, hogy a temető területén egymással párhuzamos időben több ponton indultak meg a temetkezések. Az első sírok körül következtek azután valószínűleg a későbbi temetkezések, amelyek az idő előrehaladtával lassan lefedték a köztes területeket. A fenti periódusoknak semmiképp sincsenek éles határaik, az összemosódás viszont nehezen követhető a mellékletes sírok viszonylag alacsony száma miatt. A vázolt kronológiai csoportok inkább a temető egészének időbeli változásait jelzik, ilyen módon a temető betelepítésének csak a főbb tendenciái rekonstruálhatók. A legkorábbi sírok X. század végi, XI. század eleji keltezése és a későbbi sírok zömének a XI. század második felére, illetve utolsó harmadára való meghatározása közötti kronológiai hiátus az eltemetések folyamatosságának megszakadására utal. A két szakasz közötti átmenetet, ami akár 50-60 éves időtartam is lehet, csak néhány, ebben a kérdéses időszakban is használatban lévő tárgytípus köthet össze (vékony huzalból készült, sima, S-végű hajkarika, sodrott nyakperec, apró pasztagyöngyök). Ezeknek a tárgyaknak az erre a szakaszra való keltezése azonban - még ha egy-egy sírban biztosan későbbi tárgyak nél55 Mesterházy 1965. 104. 192