Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)
1922-1923-ban Farkas Béla uradalmi irnok szolgálati háza volt, s ahol József Attila az írnok fiát, Farkas Zoltánt tanította. Az adatközlő nagyon jól ismerte az 1920-as évek majori állapotait. Személyes ismerője volt Farkas Zoltánnak, aki megítélése szerint jó, de nagyon eleven gyermek volt. Emlékezett Farkas Zoltán házitanítójára, rémlett neki, hogy Makóról, vagy Szegedről járt ki nyaranta a majorba egy nyurga diákfiú, aki jól érezte magát Mezőhegyesen, gyakran beszélgetett az uradalom munkásaival, szívesen felkereste a kovácsműhelyt, esténként pedig együtt énekelgetett a majori fiatalokkal. Nem tudta, hogy ezt a fiatalembert József Attilának hívják és később költő lett belőle. Viszont amikor néhány versnek az élményanyagát pontosítani igyekeztem, megerősített abban a feltételezésben, hogy ezt „itt is írhatta volna a költő". Az adatközlő nyugdíjas, szerényen, de megelégedetten töltötte egész életét a Külső-Mezőhegyes 47-es majorban. Barabás Béla Balanyi Miklós, a Mezőhegyesi Általános Művelődési Központ tanára hívta fel rá a figyelmemet. Mezőhegyes, Külső 47-es major 62. szám alatti lakos. 1989. április 5-én gyűjtöttem az adatokat tőle. Az adatgyűjtésben segítségemre volt Szabó Ferenc. Az adatgyűjtés dokumentációs anyaga megtalálható az orosházi Szántó Kovács János Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményében. József Attila mezőhegyesi tartózkodásáról vannak hitelesnek tűnő, kissé bizonytalan adatai. 1920-tól folyamatosan a majorban lakott, 1989-ben is ott él. Böszörményi Béla uradalmi intéző udvarosa volt, meglehetősen tájékozott a korabeli viszonyokról. Az előző intézőket is jól ismerte, valamint Farkas Béla uradalmi írnokot, annak Zoltán nevű fiát is, akiről az a véleménye, hogy „buta gyerek volt, mégis ember lett belőle". Személyesen ismerte Farkas Zoltán tanítónőjét, Früstök Évát is, aki véleménye szerint szigorú, de igazságos pedagógus volt. Visszaemlékezésében elmondotta, hogy milyenek voltak a majori viszonyok 1922-1923-ban. Emlékezett egy számára ismeretlen nagyobb fiúra, aki Farkas Zoltánt tanította. Sokat kellett vesződnie vele, mert „Zoli nagyon eleven gyerek volt, a játékon és hancúrozáson kívül más nem érdekelte". Amikor József Attila ebben az időben írott verseit felolvastam neki, úgy vélekedett, hogy nagyon találó költemények azok, akár a mezőhegyesi majorban is megtörténhettek volna azok a leírások, amelyeket hallott. Az adatközlő nagyon sokáig dolgozott a jelenlegi Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban, 1989-ben már nyugdíjas, de el sem tudná másh r1 képzelni az életét. Balanyi Miklós Mezőhegyes, Kórház utca 36. szám alatti lakos. Mezőhegyesi születésű, 1941 óta tanít Mezőhegyesen. A nyugdíjkorhatárt már elérte, de még mindig dolgozik. A Mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ pedagógusa. Középiskolai tanulmányait a kiskunfélegyházi tanítóképző intézetben kezdte, majd a székely v .eresztúri tanítóképző intézetben fejezte be. Az iskolák körzete62
