Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

Ugyancsak Makóról írja 1923. május 14-ei dátummal Jolán nővérének: „A Világ nem küldött sem pénzt, sem verset nem hozott még, az Etus fölmehetne 1/2 6 órakor a szerkesztőségbe, hogy Zsolt Bélánál a dolgot megsürgesse, mert egy krajcárom sincs. Holnap kocsi jön értem Mezőhegyesről, ott leszek szombatig, onnan Szegedre megyek a Juhász-jubileumra."

14 József Attila elég ritkán látta el verskéziratait pontos dátumozással. Kivételes eset a Tavaszi ének című költeményének kézirata, amelyen Mezőhegyes. 1922. jún. 18. dátum található. A verset „Versek Mártának!" ajánlással látta el, s az irodalomtörténet jóvoltából és a személyes visszaemlékezésből is tudjuk, hogy internátusi igazgatója leányának, Gebe Mártának szólt ez az ajánlás.

15 A költeményben leírtakról is következtetni tudunk arra, hogy Mezőhegyesen személyesen is átélhette a versben leírtakat. Mezőhegyesen valóban nagyon kék és tiszta volt az ég 1922 tavaszán, „ékes, hímes szőnyegek" voltak láthatók, tiszta időben „északon a bús hegyek" körvonalai is látszottak (a közeli Aradon túli hegyekre gondolhatott a költő), és személyesen láthatta, amint „csikó nyerít szerelmi vészt", hiszen Mezőhegyesen a ménesgazdaságban, különösen pedig a 47-es majorban a híres ménes mindennapos látása nem kívánt különösebb odafigyelést. (A vers kéziratát a mellékletben adjuk közre.) Erősen feltételezhető, hogy pontos dátummal ugyan nem rendelkező, de a kézírásmód azonosságában meggyőző, s ugyancsak Gebe Mártának különbözőképpen ajánlott (Vers Mártának, Vers Mártuskának, Versek Mártuskának) címszó alatt megjelenő költeményei valamilyen formában mezöhegyesi ihletésűek. Az irodalomtörténészek talán nem fordítottak kellő gondot eddig arra, hogy a költeményekben leírtakat még a hozzáférhető idő távolságából azonosítani igyekezzenek feltételezett keletkezési helyükkel. Az anyaggyűjtés során 1989 tavaszán felkerestük Szabó Ferenccel együtt a mezöhegyesi 47-es majort, s találkoztunk néhány idős, de kitűnően visszaemlékező adatközlővel. A viszszaemlékezések gyűjtésében nagy segítségünkre volt В alanyi Miklós, a mezöhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ és általános iskola tanára, aki 1941 óta él Mezőhegyesen, és tanítói pályáját a 47-es majorban kezdte, a körzetesítésig ott tanított, ennélfogva kitűnően ismeri a területet, a régi majoriakat, akik, vagy akiknek leszármazottai neki is egykori tanítványai voltak. Balanyi Miklós hívta fel a figyelmünket özv. Czomán Sándornéra, Barabás Bélára, akik 1922-ben és 1923-ban is a majorban laktak, s akik feltételezéseinket József Attila ott tartózkodásával kapcsolatban mindenben megerősítették. Egy későbbi látogatásom során különösen meggyőző volt az a körülmény, amikor is tematikailag igyekeztem a még meglévő emlékeket szembesíteni az ebben az időben írott József Attila-versekkel. Természetesen óvakodni kell attól, hogy ezekből túl merész és szélsőséges következtetéseket vonjak le. Az azonban elfogadható ténynek tűnik, hogy Mezőhegyesen is történhettek olyan események, amelyek az ihletre érzékeny, fiatal költőt versírásra kényszeríthették. Barabás Béla és özv. Czomán Sándorné különösebb előkészítés nélkül elmondották nekem az Aratásban, Munkáshalál, Éhség című költemények felolvasása előtt a következőket: 20