Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

tott is egy kicsit az Attila névre. Arra is emlékszem, hogy egymás között mindig valódi, eredeti nevünkön szólítottuk egymást - Attilának, Ételnek. És emlékszem egy apró öcsödi közös élményünkre is. Röviddel odaérkezésünk után valamilyen csirkevész ütött ki Öcsödön. Gombaiéknak szinte valamennyi kiscsirkéje elpusztult. Azt a feladatot kaptuk, hogy ássuk el ezeket a kis tetemeket. Én akkor már tudtam olvasni, és valóban olvastam Attilának az elemista könyvünkből Attila hun királyról szóló történeteket. Igen nagy figyelemmel hallgatta azokat. Amikor ő is megtanult olvasni, újra és újra elolvasta őket. Különösen megnyerte a tetszését az Attila király eltemetéséről írott kis történet, tudniillik az, hogy halála után hármas koporsóban temették el őt. Valószínűleg ez volt a magyarázata annak, hogy a kiscsirkékkel mi is „temetést játszottunk". Papírdobozokba gyűjtöttük össze a puha kis tetemeket, és úgy ástuk el őket a kertben. Közben arról beszélgettünk, hogy ezeket a kis szerencsétlen állatkákat is hármas koporsóba illene eltemetni, mint annak idején Attila királyt. Öcsödről való hazakerülésünk után is Budapesten a Mamának gyakran emlegettük ezt a közös gyermekkori élményünket." A továbbiakban József Etel elmondta, hogy Attila nagyon szerette a kis állatokat. Volt egy kedvenc kis kutyája is. Nem valami fajtiszta egyed, mégcsak nem is puli, afféle hűséges korcskutya. Ez az iskolába is mindig elkísérte József Attilát, a tanítás végeztével megvárta az iskola előtt. Együtt őrizték a kismalacokat. Egy alkalommal azonban mindketten elaludtak őrzés közben. Az eleven kismalacok a falu széléről egészen a templomkertig elkódoroltak. Amikor Attila felébredt, kétségbeesetten keresésükre indult. Nővére is segített neki ebben, s végül a hancúrozó kismalacokat megtalálták és visszaterelték Gombaiék házába. A nevelőszülők észre sem vették ezt az affért. Amikor két év után örömmel hazatértek Budapestre, Attila a legőszintébben kedves kis kutyájától búcsúzott el Öcsödön. Ezek az apró kis történetek alátámasztják mindazt, amit a felnőtt József Attila a már idézett „Szabad ötletek jegyzéke, két ülésben" című írásában 1936-ban papírra vetett.

4 Az Öcsödön eltöltött két esztendőről életrajzának íróitól, az irodalomtörténészektől a következőket tudjuk: József Attila a 3237. számon bejegyzett menhelyi gyermek volt. 1910. március 18-án került a gyulai Gyermekvédő Intézet anyakönyvébe bejegyzésre, s három nappal később Etel nővérével együtt került Öcsödre Gombai Ferenc „módos gazda" családjához. A nevelőszülők már meglehetősen idősek voltak, gyermekeik elkerültek a családi háztól. Etelt a házi munkában foglalkoztatták, Attilának pedig az életkorához nem illő, sokszor nagy testű háziállatokra kellett vigyáznia. Ennek fejében teljes ellátásban részesültek, igaz, hogy a nevelőszülők némi anyagi juttatást is kaptak a két József-gyerek fogadásáért. Az öcsödi telepen nem ők voltak csak „menhelyiek", összesen 70 gondozott gyermek volt. Öcsödön a lakosság száma az 1910-es népszámlálás szerint 8044 volt. 1875 lakást tartott nyilván a népszámlálás 1910-ben, ezeknek a lakásoknak az egyike volt Gombaiék háza, az Arany János utca 5. számú házban laktak. Kis fehérre meszelt ház volt ez, vaksi ablaka a rétre és a mögötte húzódó 11