Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

szántóföldre nézett. Tulajdonképpen nem is utca volt ez, hanem sor a község keleti részén. Szűk kis udvara volt a háznak, közvetlenül a kerítés mellett félig beomlott kút. A pitvarból a földes szobába lehetett jutni, a falon nagyméretű olajnyomat volt látható az aradi 13 kivégzett vértanú képével. A ház végéhez ragasztva nagyobbfajta ólnak beillő istálló volt. Valamikor állítólag három ló is elfért benne, amikor József Attila kisbéresként a házhoz került, már csak egy lova volt a Gombai családnak. Dr. Makai Ödönné József Etel véleménye szerint ezt az egy lovat se sokat járatták, a kisgyermek József Attila joggal félt tőle, mert ha azzal bízták meg, hogy vezesse ki az istállóból, rendkívül szilajon hancúrozott a kis ház udvarán. Egy alkalommal nagyon meg is ijedt tőle József Attila, ennek verés is lett a következménye. Maga a kis ház semmiben sem különbözött a többi falusi házikótól. 1950. április 10-én egy emléktáblát helyeztek el rá, azóta a rossz állagú házat lebontották, az emléktábla is más helyre került. Az iskoláskorú menhelyi gyerekek a falu elemi iskolájába jártak nem kellő rendszerességgel. A mindenkori munkák elsődlegessége határozta meg az iskolábajárást, erről hatóságilag a Gyermekvédő Intézet, illetőleg annak felügyeleti hálózata alig-alig gondoskodott. Sajnos, nem kerültek elő azok a remélt helyzettanulmányok, ellenőrzési feljegyzések, melyekből többet megtudhattunk volna a menhelyi gyermekek helyzetéről Öcsödön. Mégis tudjuk, hogy az elemi iskolai tanulmányait megkezdő József Attila az úgynevezett váncsodi iskolába járt, az emlékezők véleménye szerint nem kifejezetten jó, de feltétlenül érdeklődő tanuló volt. A költő későbbi visszaemlékezéseiben maga is beszámolt arról, hogy az év végi vizsgák Öcsödön nyilvánosak voltak. A településnek 1500 ülőhelyes temploma volt, hangosan kellett olvasási készségükről tanúbizonyságot tenni a kisdiákoknak a templomban megtartott vizsgákon, s akiket észrevettek, vagy megkedveltek a hívő-hallgatók, cukorral kedveskedtek nekik a rokonok, hozzátartozók. A menhelyi gyermekek csak nagyon elvétve részesültek ilyen „kitüntetésben", s József Attila képességeit sem respektálta túlzottan a hallgatók közössége. Ez az észrevétlenség nagyon bántotta akkor a kisgyermek József Attilát.

4 Az Öcsödön eltöltött két esztendőről a költő nővérei részletesen írtak visszaemlékezéseikben. József Jolán művében ezek az évek erőteljesen dramatizálva jelennek meg. Különösen a Mama 1911. nyarán történt öcsödi látogatása tekintetében van döntő különbség József Jolán és József Etel emlékei között. József Jolán véleménye szerint ez a látogatás valósággal „sokkolta" a gyermek József Attilát. Előbb fel sem ismerte édesanyját, később azonban sírógörcsöt kapott, s egy pillanatra sem akart elmozdulni mellőle. Sőt, az Attilára egyébként ekkor még nem jellemző agresszivitást is feltételezi a költő idősebb nővére könyvében, és azt is kifejti, hogy Gombainé konoksággal vádolta meg a gyermek József Attilát. Szabolcsi Miklós kitűnő irodalomtörténészünk is kifejti József Attila pályakezdéséről írott monográfiájában, hogy ma már nehéz eldönteni, a két nővér közül valójában kinek van igaza. Hiszen József Jolán a Mama emlékeire hivatkozva írta meg visszaemlékezését, József Etel pedig 18 12