Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Utószó (Réthy Zsigmond)

UTÓSZÓ Nehezen tudok szabadulni a szubjektív érzéseimtől amikor Dobozról van szó. Persze van még néhány hasonló kedves táj és település számomra a vidékünkön, de Doboz és Kígyós mindenképpen az elsők közt van. Dobozzal később ismerkedtem meg, tulajdonképpen már felnőtt emberként. Olyan ősi hangulatokat találtam még zegzugos utcáiban, a Kerezsre nyúló kertekben, a kispadon vagy az artézi kutaknál beszélgető emberek közt, az irtásban őszi betakarításkor, Ferenc nagyapa szololugasos verandáján vagy a ködös, zúzmarás disznótorokon, — amit sosem felejtek el. Féja Géza írja híres könyvében Dobozról, hogy „ ... egészen ősi közösség él ebben a népben ..." Ezt saját tapasztalataimmal összevetve sosem értettem, hogy miért nem lepték el a tudományos kutatók a falu minden portáját? Az 1960-as években kialakuló magyar jólét hatására a magán „műkereskedők" bezzeg felfedezték és teherautószámra hordták Pestre a tárgyi értékeket. Régóta tudom, hogy szó szerint kirabolták — néhány forinttal becsapva — a falut... Több évtizedes álmom vált valóra, amikor végre hozzákezdhettem a dobozi kutatások és a dobozi tanulmánykötet szervezéséhez. Józan ésszel hihetetlen hiányosságok pótlásáról van szó, olyanokról, amik — legalábbis tapasztalataim és dobozi ismereteim szerint — máris pótolhatatlanok. Az 1960-as években — ha nem hamarább! — a kutatók minden „fajtáját" ide kellett volna hívni, hogy a hosszú évszázadok tárgyi és szellemi emlékeiből minél többet megmenthessen a tudományos kutatás. Talán a régészek, majd később a természettudományos kutatók voltak azok, akik a legtöbbet feljegyezhették a múló idő dobozi emlékei közül. A néprajzosok és a történészek — tisztelet a kivételnek — legalábbis az eredeti lehetőségekhez képest, sajnos megkéstek. Felfoghatatlan az a szakmai és politikai közömbösség — talán sorsszerűség? —, hogy egy ilyen évezredes magyar település mint Doboz, tudományos feltárását a „pillanatnyi" lokális politikai érdekek miatt ilyen nemtörődöm módon kezelték ... 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején halt ki az a nemzedék amely még a régi emlékeket és szokásokat kapta örökségül; egy hihetetlen hosszú, nemzedékről nemzedékre szálló örökség örö475