Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Utószó (Réthy Zsigmond)

mét és terhét. Az Ő gyermekeik sok mindenre emlékeznek még — áttételesen —, de az unokáik már semmire, mert Magyarországon az 1960-as években megindult életmód-, stílus- és szemléletváltás következtében olyan drasztikusan változtak meg a régmúlt hagyományozásának lehetőségei, mint a múlt század második felében a Sárrétben és a Körös-közben; amikor eltűnt a mocsár, a barátságos, a félelmetes és mégis megnyugtató és biztonságot adó, végtelennek tűnő vadvízország. Egy ősi múlt emléke, ahol a mesék és gondolatok valószínűleg egy évezred ősi-pogány gyökereiből táplálkoztak még mindig. Ilyen volt Doboz is. A közel ezeréves település természeti, történeti, emberi, szellemi és tárgyi értékeiről meglehetősen kevés felmérés készült. Természetesen jó néhány értékes kisebb munka jelent meg e században a faluról, de az sem több két-három tucatnál. A megyei könyvtár és a múzeum gyűjteményében, adattárában hozzáférhetők ezek a kiadványok. Ahogy részben ez a kötet is, az eddig elkészült munkák mindig adósak maradtak a falutörténettel, egy évezred összefoglalásával. Persze lehet, hogy ezt még ma sem lehetne megírni, hiszen jó néhány résztéma maradt feldolgozatlanul most is. Ennek a kötetnek az első reális terve még Dér László múzeumigazgató halála előtt megfogalmazódott, de csak most válhatott valóra. 1984 tavaszán vett új lendületet a Doboz-kutatás szervezése. Monográfiát szerettünk volna készíteni Dobozról, de kevésnek bizonyult az anyagi és szellemi tőke egyaránt. Jó néhány kutatót nem sikerült beszerveznünk anyagi okok miatt, ugyanakkor több kutató nem teljesítette a vállalását. így Szabó Ferenc múzeumigazgató sorozatszerkesztővel úgy döntöttünk, hogy tanulmánykötet lesz az elkészült munkákból. Ma már nyilvánvalónak látszik, hogy további „dobozi kötetek" megjelentetésére lenne szükség, hiszen kiadatlanul maradtak például olyan témák mint; az embertani vizsgálatok eredményei; Doboz és a környező települések hagyományos kapcsolatai; a határhasználat alakulása; a hagyományos állattartás; az emberi élet fordulóihoz fűződő népszokások Dobozon; a dobozi magyar nép epikus szájhagyományai; a dobozi nép táplálkozása; az őstermelők kereskedése: csempészek és csempészutak; cigányvándorlások és a cigányok sorsa napjainkig; a felszabadulástól a földreformig; a szocialista fejlődés hatása Doboz társadalmára; — és sorolhatnám még hosszan. A tervezett komplex falukutatás — de még az eddig megvalósult is — természetesen csak külső kutatók bevonásával történhet meg, hiszen a megyei múzeumunk kutatói létszáma nem elegendő egy ilyen feladat megoldásához. Köszönjük mindazok segítségét, akik részt vettek ebben a szép munkában. A szakmai lektorokat a téma legjobb ismerői közül kértük fel, tanácsaikat örömmel hasznosítottuk. Köszönjük a Dobozi Nagyközségi Tanács és a Dobozi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagjainak, hogy emberi és anyagi segítségükkel hozzájárultak a munka elvégzéséhez, kötetünk megjelentetéséhez. 1988 november hó ЫгЬ

У Zsigmond 476