Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz természetföldrajzi adottságai

Doboz természetföldrajzi adottságai BECSEI JÓZSEF Doboz a Körös-vidékhez tartozik és annak legdélibb részét foglalja el. Ez a terület az alföldi medencének a pleisztocénben egyik legmélyebbre süllyedt, s a holocenben is ebbe az irányba mozgó részlete. A pleisztocén rétegek feküje 300-350 m, a holocén törmelékek vastagsága pedig 60—80 m között váltakozik. E terület része annak, a főleg Békés és Csongrád megyékre kiterjedő nagyobb egységnek, ahol a mezozóos képződmények felett vastag fiatal, harmadidőszaki üledékek jelzik az egykori mély medencét. Az idősebb képződmények rögvonulatokat, árkokat alkotnak, helyenként tekintélyes mélységbe süllyedve, s egy ilyen mélyvonulat itt, Doboz tájékán húzódik keletről nyugatra, majd fordul délre, ez az ún., „Békési süllyedek", vagy „Békési medence". A mélyszerkezet szintkülönbségei ma a felszín formakincsében nem észlelhetők. Csupán a békéscsanádi löszhátnak a régi Fehér- és Kettős-Körös folyása felé történő roppant, lapos lejtősödése jelzi ezt (BULLA B. 1964, PÉCSI M. 1969, DANK V. 1966). Anyakőzetviszonyait, amely fontos szerepet kap a talajféleségek kialakulásában, s ezen keresztül a gazdálkodásban, megszabta a földtani szerkezet süllyedéses szerkezete és a vele szorosan összefonódó vízrajzi következmények. A süllyedékeken öntésanyag, öntésiszap (0,2—0,02 mm), míg a terület magasabb kiemelkedésein nedves térszíni löszös-homokos-iszapos képződmények találhatók. Ezekhez egy-egy belőlük kialakult talajféleség csatlakozik, s elterjedési területük is azzal esik egybe. Morfológiai szempontból területünk a „hajdani mocsarak mély fekvésű síkjához" tartozik, mint nagyobb morfológiai egységhez, de ezen belül kisebb kiterjedésű morfológiai egységek is jelentkeznek. így a terület nyugati részén a békéscsanádi löszhát és a hajdani mocsárszint egymásba átmenő lejtője, továbbá azok a csekély magasságú kiemelkedések a mocsárszintből, amelyek ott relatív vízbiztonságot teremtettek, valamint az ember morfológiai alkotásai. A lokálisabb domborzati formák a tájban az egykori óriási ártér és mocsárszint igen lapos, de aránylag terebélyes kiemelkedései a laponyagok és a még 7