Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

tott, alkalmat adott a ráérős beszélgetésekre. A férfiak rövid, kezdetben előre, később félre-felfele fésült hajat viseltek. Az elbeszélések szerint az igazi magyar embernek „szíp nagy kipödört" bajusza volt. Bajuszpedrővel bekenték, majd bajuszkötővel rögzítették, s gyufaszállal igazították a bajuszkötő alatt. Később volt divatja a „stuccolt", „tusli", azaz levágott bajusznak. A parasztemberek hajadonfőtt nem jártak, fejükön még a legmelegebb időben is kalapot hordtak. Az idősebb generáció tagjai, valamint a pásztoremberek még perge kalapban jártak, de a közepes szélű bevágott tetejű kalap volt az általános viselet. A doboziak leginkább a békési vásárban vették kalapjaikat, melyeket a fejük búbján viseltek, nem vették volna fel a csabai szokás szerint fülig érő kalapot.

18 Hétköznap viselték a kopottabb kalapokat, munkába pedig a sötét színűre festett szalmakalapokat. A szalmakalapok — amelyeket a Hajdú városokban készítettek — már a XIX. század elején elterjedtek a Békés megyei falvakban.

19 Később a békési vásárban a Szentes vidékéről érkező szalmakalaposok árulták portékájukat.

20 Télidőben fekete prémkucsma volt a fejfedő, „az a beszéd járta, hogy Szent Mihály naptól Szent György napig a kucsma kell, mert akármerről fúj a szél, hideg az."

21 A kucsmát is a vásáron vették a sapkaárusoktól. A férfiak sohasem jártak mezítláb. A szegényebb sorúak nyáron papucsot, télen csizmát, a módosabbak pedig időjárástól függetlenül mindig csizmát viseltek. A kemény szárú csizmákat viselték ünnepnapokon. A falubeli idős emberek csizmaszárból bocskort csináltak, amit kizárólag aratáskor viseltek. Cipőjük csak az iparos embereknek volt, a szandálok forgalomba kerülése pedig egészen újkeletű. Dobozon több csizmadiamester („suszteráj") működött, ám a falubeliek igen gyakran vásároltak lábbelit a gyulai vásárokon. Női viselet A századfordulóra a bő vászon ingváll kiszorulóban van, az új ingeket leginkább gyolcsból készítették. Ezeket általában házilag varrták meg, de a faluban sok varróasszony is dolgozott. Gombokkal, ráncolással, csipkével díszítették. A házi vászonból készült ingalj, „pendel" — az inghez hasonlóan — már csak az idősebb asszonyok hétköznapi viselete volt. A fiatalabbak már 4 szél gyolcsból készült egyenes szabású, bőven ráncolt, keményített pendelt hordtak. Több (2-6) alsószoknyát vettek fel egyszerre, „ahogy léptünk, a kövest keresztül érte a kinyerselt ruha rajtunk." A pendel alját szépen díszítették hímzéssel, slingolással. A férfiakhoz hasonlóan a nők sem viseltek fehérneműt még a téli időszakban sem. A harmincas években néhány szolgáló már viselt száras bugyit, de viselete nem volt általános. Még a hetvenes években is élt a faluban olyan idős asszony, aki fehérnemű nélkül járt.

22 A női felsőruha szoknyából „szoknya, rokolya", rékliből „blúz", valamint kötényből „kötő" állt. Legáltalánosabbak voltak a festős „zörgős festős" anya445