Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)
M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása
gokból készült ruhák. Az idősebbeknek fekete, a fiatalabbaknak különféle kék árnyalatú festős szoknyájuk volt. Megfigyelhető a századfordulóra a szoknyák rövidülése is, a majdnem földig érő szoknyákat felváltják a fél lábszárig érők. Továbbra is a bő, ráncolt szoknya volt kedvelt, melynek hasítékját madzaggal zárták. A festős anyag mellett készültek ruhák színes, tarka kartonokból, de a módosabbak — ünneplőre a szegényebb néprétegek is — selyemből varrattak. A blúzok szabása igen változatos volt. Díszítették sűrű gombolással, fodrokkal, csipkével, díszes gallérral. A szoknya és a blúz — néhányan még vizitkének is nevezik — azonos anyagból készült. A szoknyás-blúzos viselet általánossá válása azt eredményezte, hogy a vászonneműek átvették a fehérnemű szerepét, a mellény, „pruszli" pedig kiszorult a használatból. A női parasztviselet állandó eleme a kötény, melynek díszítő funkciója mellett fontos szerepe volt, hogy mint további vastagító réteg fokozta a bő, sokszoknyás viselet hatását. A „félkötő" a szoknyánál valamivel rövidebb, bőven ráncolt viseletelem, amely a legkülönfélébb anyagokból és színekben készülhetett. Télen a nők ruházata újabb ruhadarabokkal bővült. Országszerte elmaradhatatlan kelléke a női viseletnek a különböző színű selyem vállkendő. Az átlósan félbehajtott négyszögletes, rojtos kendő sarka a viselője hátára lóg, a másik kettőt a mellen keresztezik és a karja alatt átbújtatva hátul, deréktájt összetűzik. Hidegben a nők kötött „cvettert" és kiskabátot öltöttek magukra. Igazi téli időben különböző színű négyszögletes, vastag, gyapjú berliner kendő, valamint vastag gyári szövetből készült négyzethálós mintájú, rojtos szélű vállkendő egészítette ki ruhatárukat. A módosabbak viseletében a korábbi juhbőrből készült ködmönt kiszorította a plüssbársony kabát. A női viselet legékesebb dísze a fejviselet, a fejfedők egy-egy vidék legjellemzőbb viseleti elemei. A dobozi lányok hosszú hajukat hátrafésülték, négy ágba fonták, és ezeket a fonatokat a fejtetőre igazították. Altalános viselet volt a hátul leengedett fonott copf, amit széles, színes szalaggal díszítettek a fonat végén, „a pikójánál". Később a szalagok mellett már csatokkal és fésűkkel („köves körfésű") is díszítették hajukat ünnepnapokon. A lányok leginkább hajdonfőtt jártak, hidegben fejükre kendőt kötöttek. Az asszonyok hajukat kontyba tűzték és hétköznap is szép, delin, szövet, kasmir vagy selyem fejkendőt kötöttek a fejükre. Az asszonyok hajdonfőtt már nem járhattak, még munkában is áll alatt megkötött fejkendőt viseltek, hogy a nap ne barnítsa arcbőrüket. Különös figyelmet érdemel az asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező, fejet borító öltözetdarab, a fekete, csipkével, szalaggal, gyönggyel díszített főkötő. A dobozi viseletben kétféle főkötőt különböztetünk meg, a kontyoló nagy „fíkötőt" és az ünnepi alkalmakkor viselt neccet. A kontyoló merev főkötő, míg a necc fekete gyönggyel és selyemszalagokkal ékesített kisebb főkötő amit kezdetben hétköznap is hordtak a kendő alatt. Az ünnepélyesebb, csak ritkán viselt nagy főkötőkből a húszas évekre már csak mutatóban maradt néhány példány, s azokat is féltve őrzött kincsekként őrizték a falusiak 23 . 446
