Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

rögzítette az alsóruhát, ellátva ezzel az öv funkcióját is. A kötény a gatyaviselettel együtt egyre inkább háttérbe szorult, s később már csak munkához — különösen állattartáshoz — viselték a kék klott melles kötényt. A századforduló ünnepi viseletéhez hozzátartozott a sötétkék vagy fekete posztóból készült zsinóros, szűk nadrág, a „vitézkötéses csizmanadrág". Munkába az olcsóbb gyári anyagból (csíkos, mákos) készült nadrágokat hordták. A téli nadrág vastagabb, melegebb anyagokból (posztó, szövet) készült, de szabásában nem különbözött a vékonyabbtól. Az első világháború ínségesebb, szegényesebb időszakában újra rákényszerültek az asszonyok által házilag szőtt és festett vászonból készült nadrágok viseletére. A nadrághoz ugyanolyan anyagból bélés nélküli, sötét színű, szürke, fekete, barna, két soros gombolású kabátot hordtak. Hidegben a kabát alatt kötött pulóvert, „undercukkot" viseltek. Télire kócvattával bélelt, vastag posztóból készült nagykabátot csináltattak a helyi szabómesterrel, de vásároltak téli kabátot a vásári nagyárusoknál is. A ma Dobozon élő idősebb emberek némelyike még napjainkban is őrzi-viseli a régi nagykabátot. A pásztorok jellegzetes viseleti darabja volt a szűr, de a parasztemberek közül is sokan öltötték fel a szűrposztóból készült, derékszögű szerkesztési elvű felsőruhát.

16 Barna vagy fehér színben viselték, hátát borító nagy szögletes gallérja általában feketével volt díszítve, de ismerték dísztelen változatát is. A szűrök készítésének három nagy gócpontja Debrecen, Nagyvárad és Veszprém volt. A múlt század végén már működött szűrszabó mester a közeli Sarkad községben is,

17 de vásárolták a doboziak a környező helységek vásáraira messzebbről jött árusok szűrjeit is. A századfordulóra viselete megszűnőben van, de a hagyományos öltözetet legtovább őrző pásztoremberek viseletében sokáig megtalálható még, s az idősebb emberek is felöltik még munkaalkalmakkor. A juh szőrmés bőréből készült, derékban szabott ujjas felsőruha, a bekecs, a módosabbak viselete volt, de hordták még néhányan a „rígi öregek" közül. A szépen hímzett bekecseket a közeli békési, gyulai, csabai vásáron vették, tekintve, hogy Dobozon nem működött szűcsmester. A zsebeknél, gombolásnál díszített bekecsek egyre dísztelenebbekké váltak, majd fokozatosan átadták helyüket a bőrmelleseknek. A textilanyagok terjedésével a régi bekecsekből mentebélés lett, de a posztóval bevont báránybőr is a módosabbak, valamint néhány pásztorember viselete volt. Napjainkban a bekecs kifejezést használják mindenféle rövidebb kabát megnevezésére. A hosszúfürtűjuh bőréből készült, palástszerű, bokáig érő bunda a magyar paraszt legszebb ruhadarabja, melynek viseletét a pásztoremberektől vette át. Dobozon is ismert volt a díszített fehér vagy barna színű hosszú szőrű bunda, melyet takaróként is használtak, s szerepe fokozatosan a kocsizásra szűkült. A század elején még viselték, de az I. világháború után divatja megszűnt. Mielőtt a kiegészítő ruhadarabokról esnék szó, meg kell említenünk a férfiak haj- és bajuszviseletét. A tárgyalt időszakban Dobozon sok borbély működött (pl. Fabriczi, Szabó), s a borbélyhoz járás afféle társas összejövetelnek is számí444